A fiatal életkor védelme

A különböző emberi életkor más-más jellemzőkkel bír, ám a legtörékenyebb és leginkább megóvásra szoruló mindközül a gyermekkor, melynek védelme elengedhetetlen.

Akár családjában nevelkedik, akár helyettesítő gondoskodásban kénytelen élni egy gyerek, védelemre szorul. Joga van a védelemhez. A védelem és így a gyermekvédelem kifejezés is minden esetben pozitív kicsengésű, de értelmezési keretei igen széles körűek, attól függően, hogy „hol, mikor, miért, honnan, kiknek a szempontjából” közelítjük meg a témát. Értelmezhető a kérdéskör általános és speciális megközelítés szerint. Abban az esetben, ha magából a gondoskodásra szoruló gyermekből indulunk ki, aki a társadalomban vér szerinti szülei, rokonai és a hozzájuk kapcsolódó primer közösségek hálózatában él, egy átfogóbb, általános gyermekvédelem meghatározáshoz jutunk. Az általános gyermekvédelem részét képezik azok a társadalmi intézmények, melyeknek rendeltetésük szerint biztosítaniuk kell a gyermekek számára az egészséges testi, lelki, szellemi, erkölcsi személyiségfejlődéshez szükséges feltételrendszereket. Ezen intézmények a gyermek fizikai, pszichikai, mentális és szociális szükségleteinek megfelelő szintű kielégítését célozzák.
A „speciális gyermekvédelem” értelmezésekor a gyermek egészséges személyiségfejlődését veszélyeztető események folyamatába beavatkozó, a fennálló problémák kezelését, megoldását célzó intézményekre és az általuk nyújtott szolgáltatások körére gondolunk. Ide tartoznak tehát azok a speciális gyermekvédelmi intézmények, amelyek a gyermekvédelmi ellátórendszer valamely ágának részét képezik: vagy személyes gondoskodást nyújtó alapellátások, vagy szakellátások. A gyermekvédelmi szakellátásban élők egy viszonylag jól körülhatárolható – a gyermekek össztársadalmi makro-csoportján belül hátrányos helyzetükből adódóan – sajátos mikro-csoportot alkotnak. A természetes, támogató közeget jellemző diszfunkciók miatt társadalmi, professzionális segítségre van szükségük ahhoz, hogy emberhez méltó életutakat járhassanak be.
A 20. század végén, 21. század elején az Európai Unió tagállamaiban, így Magyarországon is prioritásként jelenik meg a leszakadó társadalmi csoportok reintegrációjának minél hatékonyabb megvalósítása. Rövid-, közép- és hosszú távú célrendszerekhez társított szakmai feladat az önálló életre nevelés. Ahhoz, hogy az életút valóban sikeres lehessen a szakembereknek és a társadalmi csoportoknak közösen, hosszú és időnként gyötrelmes utat kell bejárniuk, amikor ennek a nemes célnak és feladatnak a megvalósításáért küzdenek a hétköznapok gondozó, nevelő, oktató, fejlesztő szakemberei. Magyarországon az 1997. évi XXXI. számú törvény szól a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról (továbbiakban Gyvt.). A törvényben kirajzolódik a hazai gyermekvédelmi ellátórendszer struktúrája, az egyes elemekhez kapcsolódó cél- és feladatrendszerek sora. A törvényi előírások gyakorlati megvalósulásának vizsgálata több szempontból érdekes és izgalmas kutatási terület. Feltárulhatnak a kutatási eredmények függvényében olyan hiányok, esetleg többlettartalmak, átgondolásra érdemes passzusok, amelyek a joganyag szövegezése szintjén a gyermek érdekét szolgálják, a gyermeki jogok érvényesülését hivatottak elérni, a hétköznapok manifesztálódási folyamataiban azonban éppen az ellenkező hatás jelentkezik.

Mint minden rendszernél, a gyermekvédelmi rendszer szabályozó mechanizmusainál is több ponton felvetődhet a kérdés: Kinek az érdeke érvényesül elsődlegesen? A fenntartóé, működtetőé, a védelmezőé, a védelemben részesülőé? A gyermeki jogok deklarálásáról szóló joganyagok alapelveinek és célkitűzéseinek ismeretében a válasz egyértelmű, de vajon igaz is? Valóban jól jár a gyermek, pontosabban valóban ő jár a legjobban? A kissé provokatív kutatási kérdések megválaszolása érdekében a tanulmány további részeiben a gyermekvédelmi rendszert, s annak a kutatásunkhoz szorosan kapcsolódó elemeit objektívnak ítélt szabályozó dokumentumok, tanulmányok és statisztikai adatok alapján ismertetjük.

A gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek a statisztikai adatok tükrében A gyermek egészséges testi, lelki, szellemi, erkölcsi fejlődését veszélyeztető körülmények fennállása esetén a családból való kiemelésre csak abban az esetben kerül sor, ha a gyermekvédelmi rendszer alapellátásában működtetett szolgáltatásokkal nem oldható meg a probléma, a gyermeknek átmenetileg, esetleg tartósan nem érdeke, hogy az őt veszélyeztető vér szerinti családjában nevelkedjen. Az átmeneti vagy tartós neveltként nevelésbe vett gyermekek gondozási helyének (gyermekotthon valamely típusának, nevelőszülői elhelyezésnek) és gyermekvédelmi státusának3 meghatározásáról a Gyermekvédelmi Szakértői Bizottság szakmai csoportja dönt. A probléma jellegétől, a gyermek testi, lelki, szellemi, erkölcsi állapotától függően az ott hont nyújtó gyermekvédelmi szakellátás valamely intézménytípusába, gondozási helyére kerülhet a gyermek, ameddig helyzete megnyugtatóan, tartósan meg nem oldódik, a vér szerinti családjába való visszahelyezéssel, esetleg örökbefogadással.

Az fiatal életkor megóvása

Az fiatal életkor több szempontból is igen jelentőségteljes: először is, mert nagyon fontos szem előtt tartani, hogy egy biztos, harmonikus családi háttér mindennél jobb alapot ad egy cseperedő csemete életében. Másrészt pedig azért kell kiemelt figyelemmel követni ezt az életkort, mert ekkor a legfogékonyabb egy ember az élete során. A fiatal életkor támogatást és sok odafigyelést igényel a környezettől.

Homoki Andrea: Viharsarki nevelőszülők mint a posztmodern gyermekkor formálói