Fontos, hogy már kisgyermek életkor környékén elkezdjük gyermekünket szocializálni. Amennyiben erre nem figyelünk oda, a későbbiekben ez nagyon komoly problémákat okozhat.

A pszichológiai gyakorlat beépítése az iskolai nevelőmunka folyamatába két formában valósult meg nemzetközi próbálkozásokban és hazánkban is. Egyik forma az iskola szervezetén kívüli állomások megalakítása (pályaválasztási-, nevelési tanácsadó intézetek), másik az iskolán belül, adott tantestülethez tartozó pszichológus(ok) foglalkoztatása. Hazánkban mindkét forma elterjedt, az utóbbi jelenleg még inkább kísérleti jelleggel, nem képez egységes hálózatot.

A szocializációs folyamatban az intézményes nevelésnek egyre inkább szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a családi szocializáció esetenként negatív élményeit, hiányait, valamilyen formában és eszközzel korrigálja, kompenzálja. A különböző beilleszkedési és teljesítményzavarok, esetleges neurotikus tünetek kialakulása gátolja az iskolai követelményeknek való megfelelést, megzavarja a nevelési folyamat alakulását az egyén és az iskolai közösség vonatkozásában is.

Ugyanakkor az utóbbi évtizedekben fokozatosan nőtt az iskola követelményrendszere, ezzel együtt a nevelési és oktatási feladatok sora, amelyek új eljárások, eszközök bevezetését igényli. Elismerésre méltó eredményeket ért el a pedagógia tudománya, új hatékony metodikák, programok kidolgozásában. A növekvő igények viszont egyre több gondot is jelentenek a pedagógia különböző szakterületei képviselőinek. Mint minden fejlődő alkalmazott tudomány, így a pedagógiai tudományok is egyre több elméleti és gyakorlati eredményt adaptálnak más alap- és alkalmazott tudományok eredményeiből.

Természetesen a határterületek megfelelő színvonalú műveléséhez szorosan együtt kell dolgozni az érintett szaktudományok képviselőinek. A pedagógia és a pszichológia tudomány és elmélet szoros kapcsolatának bizonyítása talán itt felesleges. Számos példa van a szakemberek együttműködési formáira intézményes szinten is. Az iskolapszichológus „szakma” megvalósulása viszont egy új és sok eredményt ígérő gyakorlati együttműködés lehet, amikor reális társadalmi, nevelési színtéren, közös célkitűzésekkel, azonos munkahelyi közegben és közösségben, egy tantestületben dolgoznak együtt. Erre az együttműködési formára vonatkozóan több hazai próbálkozás történt, de ezek eredményességük ellenére izoláltak maradtak, nem nőhetett ki belőlük jelentős gyakorlat, vagy hálózat, hiszen néhány szakember és intézmény működését érintették. A nemzetközi tapasztalatok több – elsősorban nyugati – országban jelentősebbek, megismerésük elengedhetetlen, de az eltérő társadalmi- és iskolarendszerek miatt, eredményeik adaptációja megfelelő kritikai és kísérleti munkát igényel.

Ezen túl a pedagógusok pedagógiai, didaktikai kultúráját sem képesek kellően megalapozni a képző intézmények a szaktudományos képzés mellett és az oktatási rendszerünk követelményeihez viszonyítva (gondoljunk csak a képzés idejéhez viszonyított óraszámok alakulására!), az együttműködés kialakításához viszont jelentősen bővülni kell a pedagógusok pszichológiai kultúrájának, melyben fontos szerepet kap az iskolapszichológus is, a pedagógusok pszichológiai képzésén kívül. Ezért az iskolapszichológusi hálózat kiépítése csak fokozatosan képzelhető el, úgy, hogy a pedagógiai gyakorlat segítése mellett szisztematikusan kísérleti munka is folyik, amelyre a tapasztalatok rendszeres regisztrálása, tudományos feldolgozása, új metódusok kialakítása és közreadása jellemző. Ez feltételezi a vállalkozó pszichológusok és pedagógusok (tantestület) együttes kísérleti munkáját és a velejáró többlet-erőfeszítést.

Az első jelentősebb vállalkozás hazánkban – megfelelő gyakorlati-kísérleti előzményekre alapozva – 1986/87-es tanévben indult, amikor 30 alsó- és középfokú intézménybe állt be főfoglalkozású pszichológus, az iskolai vezetéshez tartozó státusba. A kísérlet szakmai irányítását az ELTE BTK Társadalom- és Fejlődéspszichológiai Tanszék végzi, amelyben szorosan együttműködik a KLTE BTK Pszichológiai Intézete is. A Művelődési Minisztérium előzetes terveinek megfelelően – a kísérleti eredmények és lehetőségek függvényében – további hálózatfejlesztés várható az elkövetkezendő években. Ugyanakkor az új oktatási törvény lehetőséget ad az egyes intézményeknek pszichológus alkalmazására, ha erre megteremtik a pénzügyi (státus) feltételeket. Ezen az úton a hálózathoz kapcsolódók is bekapcsolódnak az irányított kísérleti munkába.

Gyermek életkor és a pszichológia kapcsolata

Figyeljünk meg gyermekünket hogyan nyílik ki három évesen a tudata. Ez a fiatal életkor is számos kihívást rejt magában, és csemeténk ilyenkor rengeteg tudást szív fel magába. Háromtól hat éves korig a gyermek életkor és játékok legjellemzőbb momentuma, ez a szerepjátékok kora. Megfigyelhetjük kicsikénket, hogy gyakran mondja: - Játsszuk azt, hogy és egy cica vagyok, játsszuk azt, hogy te vagy a hős lovag. És így tovább. Minél inkább figyelünk az életkor sajátosságaira és kapcsolódó játékaira, gyermekünk annál szociálisabb lény lesz.

forrás: Bugán Antal: Az iskolapszichológiai hálózat szerepe a nevelőmunka segítésében