A játék nem csak örömforrás a gyermekek életében, hanem hangsúlyos eleme a fejlődésnek. Olyan tevékenységeket, viselkedésformákat tanulnak meg és gyakorolnak be általa, amelyek későbbi életükben fontos szerepet töltenek majd be. Lehetővé teszi a felderítést és a felfedezést a való életbeli lehetséges negatív következmények nélkül.

A játék első megjelenési formája a csecsemő ismerkedése saját testével. Ennek révén alakul ki a testtudata, majd a későbbiekben a testsémája. Ezt követően a felnőttek is "bekapcsolódnak" a testi szinten zajló játékokba a ringatók, a tapsoltatók, simogatók, "mutogatók" ("Hol van az orrod?", "Mutasd meg a pocakodat!") révén. Ezekben a helyzetekben természetesen az anyának van kiemelt szerepe, aki biztonságot nyújt, és stimuláló helyzeteket teremt.

"A korai társas játékok a kisgyermek számára a szociális tanulás lehetőségei: alkalmat adnak a saját határainak megtapasztalására; a feszült helyzetek átélésével és feloldódásával a feszültségtűrés gyakorlására; a pozícióváltás gyakorlására; az intimitás és a saját hatóképesség megtapasztalására ("Én leejtem, a mama felveszi" típusú játékok); a játékot kísérő érzések átélésére (meglepetés, visszautasítás...)."3 Nem sokkal később (szintén 0-2 éves kor között) megjelenik a gyakorlójáték (vagy explorációs játék), amelyben szintén a mozgásnak és a környezet megismerésének van kiemelkedő szerepe. Lényege az elsajátítandó vagy a már elsajátított mozgások, funkciók ismételgetése, készség szintre fejlesztése. Erre a típusú játékra jellemző az ún. funkcióöröm, amit a cselekvés kivitelezésére való képesség okoz.

A beszéd megjelenésével folyamatosan csökken a gyakorló játék szerepe, azonban nyomokban még sokáig fennmarad (akár még felnőttkorban is, pl.: egy új mozgásforma elsajátításakor). Három éves kor táján kezd megjelenni a szerepjáték (vagy szimbolikus játék), amelynek feltétele a "mintha" szituációk értelmezésének képessége, tehát különbséget tud tenni a valóság és a játékban elképzelt események között. Ezen a "kategórián" belül is elkülöníthetők bizonyos szakaszok: eleinte a tárgyak funkciója dominál (a kanállal megeteti a babát, a fésűvel megfésüli stb.), ezután előtérbe kerülnek a szociális funkciók és a szerep kipróbálása lesz hangsúlyos (orvos, autóvezető, fodrász lesz). Erre a játékra az utánzás, az átváltozás öröme jellemző.

A játék fejlődése azonban nem áll meg ezen a szinten, ugyanis a fantáziajátékokat az iskoláskor elején felváltják a szabályjátékok. A szabályjátékok során a gyermekek már nem csak saját elképzeléseiket valósítják meg, hanem alkalmazkodnak egymáshoz és a szabályokhoz is, ezért ez egy magasabb szintű tevékenységet feltételez, mint a játék korábbi szintjei. Ebben az esetben a gyermekek szembesítik vágyaikat a (társadalmi) elvárásokkal is. A szabályjáték kialakulásának feltétele tehát a megfelelő értelmi fejlettség (ami a szabály értelmezéséhez kell), a decentrálás képessége (nem csak önmaga, hanem más vagy mások szemszögéből is képes értelmezni a helyzetet) és a frusztrációtűrés (nem akkor és úgy történik, ahogy ő szeretné). Erre a játékra a győzelem öröme jellemző.

A fejlesztő játékok szerepe a kisgyermekek életében

A fejlesztőmunka egyik legfontosabb alapelve a játékosság. A fejlesztő játékok segítséget nyújtanak a szülőknek és a pedagógusoknak is, hogy játszva taníthassák, segíthessék a gyermekeket. Nem mindegy azonban, hogy a fejlesztő játékok közül mit válaszunk gyermekünk számára, ezért fontos lehet szakember véleményét kikérni a csemeténk számára leginkább megfelelő fejlesztő játékok kiválasztásánál.

Boros-Farkas Bernadett: A fejlesztő játékok és alkalmazása a fejlesztő munka során