Demencia (szellemi hanyatlás, mentális hanyatlás)

A demencia nem egyetlen betegséget jelölő diagnózis, hanem a megjelenésében, tünettanukban hasonló betegségek gyűjtő kategóriája, tünetegyüttest jelöl. Ez a tünetegyüttes minden körülmények között kóros állapotot, azaz betegséget jelent, tehát orvosi kategória. Demenciának, vagy szellemi hanyatlásnak nevezzük az értelmi képességek, tehát az emberre jellemző, magasan szervezett idegrendszeri funkciók összetett károsodását, hanyatlását. A minden körülmények között jelenlévő emlékezetzavar mellett számos egyéb panasz, tünet és működésromlás észlelhető. Mit is jelent mindez a gyakorlatban? A feledékenységen kívül sokszor számos egyéb tünet jelzi a gondolkodás, a beszéd, a mozgás romlását, a társuló pszichés és magatartás változást. Ez a többszörös működészavar
egyértelműen károsítja a megbetegedett ember hétköznapi életét és társas viszonyait.

Eleinte csupán az enyhe kognitív zavarnál részletezett kismértékű feledékenység jelentkezhet, mely később azonban a környezet számára is feltűnővé válik. A feledékenység súlyosbodik, a beteg egyszerű dolgokat is képtelen megjegyezni, a közelmúlt eseményeire hiányosan emlékszik vissza, végül elvész a tanulás képessége. Csökken az aktuális dolgokra vonatkozó ismeretanyag, mindemellett a régebben tanult és átélt dolgokra való visszaemlékezés képessége sokáig megmaradhat. Romlik a figyelem és a koncentráció, károsodik az összetett feladatok (pl. főzés, vásárlás, öltözködés) megtervezésének, áttekintésének és végrehajtásának a képessége. Az érzelmek fokozatosan elhalványulnak, érdektelenség vagy felszínesség lép a helyükre. A kognitív vesztességeket gyakran depresszió súlyosbítja. Előfordul, hogy a hanyatlást magatartásváltozás takarja el. Ilyen lehet pl. a kritikai készség csökkenése, a hétköznapi viselkedési normák figyelmen kívül hagyása, az erkölcsi ítélőképesség és belátási készség hanyatlása.

Ha a betegség tovább romlik, elvész az önálló életvitel képessége, ilyenkor a betegek már saját adataikra sem emlékeznek pontosan, családtagjaikat időnként nehezen tudják megnevezni, gyakran nincsenek tisztában a dátummal, hónappal, évszakkal, ill. azzal, hogy éppen hol tartózkodnak.

Később már nem képesek felmérni a körülöttük zajló eseményeket, elvész a számolás képessége. Ebben a stádiumban gyakran téveszmék vagy hallucinációk jelentkeznek (pl. azzal vádolják családtagjaikat, hogy meglopják vagy becsapják őket, látomásokról, vagy idegen emberek rosszakaratú tevékenységéről számolnak be), szorongás, vagy teljes érdektelenség, a kezdeményezőkészség hiánya észlelhető. Gyakori tünet a nyugtalanság, ami ismételt cselekedetekből, járkálásból, túlzott beszédkésztetésből, szavak, vagy mondatok ismételgetéséből, olykor agresszivitásból állhat.

A betegség utolsó szakaszában a beszéd képessége teljesen elveszhet, elvész a széklet-és
vizeletürítés ellenőrzésének a képessége, az agy nem képes tovább a test vezérlésére, a betegek mindenben ellátásra szorulnak. Az érintettek tolószékhez majd ágyhoz kötötté válhatnak. Láthatjuk tehát, hogy a feledékenységen kívül számos egyéb tünet (a beszéd, a figyelem, a mozgás, feladatmegoldás romlása, depresszió, nyugtalanság, szorongás, változó hangulat, hallucinációk, téves eszmék jelentkezése) jellemezheti a demencia tünetegyüttesét. Sokszor nem is jól meghatározható tünetekről van szó, a hozzátartozók csupán annyit vesznek  észre, hogy családtagjuknak megváltozott a viselkedése, megváltozott a személyisége, már nem az az ember, aki korábban volt.

A demencia elfordulása 65 éves korban kb. 1%, ez az érték ötévente megkétszereződik. A 65 évesnél idősebb emberek között összességében kb. 10%-ban fordul elő. A demencia tünetegyüttesét számos szempont szerint lehet csoportosítani (pl. a betegek életkora, az állapot súlyossága, az érintett idegrendszeri struktúrák, az előtérben álló tünet, a kórok, a kórkimenetel stb. alapján).

A demencia tünetegyüttesének hátterében a leggyakrabban (kb.60-70%-ban) Alzheimer-kór áll. A betegséget Alois Alzheimer (1864-1915) német pszichiáterről nevezték el, aki először írta le a tünetegyüttest 1907-ben. Az Alzheimer-kór elsődlegesen a központi idegrendszert érintő, ismeretlen eredetű, az idegsejtek pusztulásával ill. elfajulásával járó, előrehaladó szellemi hanyatláshoz vezető betegség. Kóreredete tisztázatlan, valószínűleg nem egyetlen okra vezethető vissza. Öröklődő, genetikai tényezők mellett különböző idegsejten belüli és idegsejtek közötti kémiai anyag kóros biokémiai szerepe is bizonyított a betegség kialakulásában.

Tünetei a demenciáról szóló általános részben leírtaknak felel meg, néhány különleges  sajátsággal. A mozgás, a gesztikuláció, a beszéd tempója és kifejező ereje például sokáig megtartott lehet, még súlyosabb gondolkodási-és memóriazavar mellett is. Ugyanakkor viszonylag korán károsodik az olvasás, írás, számolás, a tárgyak felismerésének és használatának képessége. Lefolyása általában bizonytalan kezdetű, az enyhe tünetek kezdete többnyire csak visszamenőleg állapítható meg. A betegség általában krónikusan rosszabbodó lefolyást mutat, a tünetek és a funkciózavarok súlyosbodása az évek során fokozatosan, szinte észrevétlenül történik. Mindez nem jelenti azt, hogy az állapot súlyosbodása minden esetben teljesen egyenletes, kisebb állapotrosszabbodásokat hosszabb-rövidebb egyensúlyi időszak is követhet, a kórkimenetel időbeli lefolyásának pontos megbecslése tehát nem lehetséges.

A diagnózis felállítása az esetek jó részében nem könnyű. Teljesen bizonyos diagnózist csak halál után, az agy kórszövettani feldolgozása során lehet felállítani. A tünetek alakulása és a különböző vizsgálati eredmények alapján azonban kb. 80%-os biztonsággal tudjuk a betegek esetében is valószínűsíteni a betegséget (lásd részletesen a diagnózisról szólórészt).

Az Alzheimer-kór jelenleg még visszafordíthatatlan, de már ma sem befolyásolhatatlan betegség. Számos gyógyszeres és egyéb terápiás lehetőségünk van azonban arra, hogy (elsősorban a korai stádiumban) lassítsuk a rosszabbodás ütemét, javítsuk a memóriát és az egyéb gondolkodási funkciókat valamint kedvezően befolyásoljuk az egyéb, többnyire lélektani-pszichiátriai kísérő tüneteket.

Az Alzheimer-kór kialakulásának valószínűségét bizonyos faktorok növelik, mások pedig csökkentik. A kockázatot növelő tényezők között szerepel pl. az életkor növekedése, a családi halmozódás, az alacsony iskolai végzettség, a magas vérnyomás betegség, az alkoholfogyasztás. Védő hatásúnak tűnik a magas iskolai végzettség, az ösztrogén hormonok, gyulladásgátló és vízhajtó gyógyszerek korábbi szedése. Az idegtudományok fejlődése a XXI századra e területen is szemléletváltást és reményt hozott. Agyi érbetegséggel összefüggő demencia. A demenciával járó betegségek között a második leggyakoribb, a mentális hanyatlás 20-30%-ának hátterében meghúzódó betegségcsoport. Magyarországon napjainkban igen magas az érbetegségek előfordulási aránya, ezen belül pedig a szív koszorú ereinek megbetegedése mellett kiemelt jelentőségű az agyat ellátó erek betegsége, érelmeszesedése. Számos tényező áll a különböző formában megjelenő érbetegségek mögött. Egyértelmű az összefüggés a magas vérnyomás és cukorbetegség fennállásával, a magas vérzsír (pl. koleszterin) értékekkel, az elhízással, mozgásszegény életmóddal, dohányzással és alkoholfogyasztással.

Ezeket az érbetegségek kockázati tényezőinek nevezzük. Lefolyásában némileg különbözik az Alzheimer-kórtól, általában hirtelen állapotrosszabbodások követnek stagnáló időszakokat. A betegek kórtörténetében gyakran szerepel egy vagy több szélütés (stroke, agyi érkatasztrófa, agyi infarktus), agyvérzés, vagy átmeneti agyi vérkeringési zavar. Ugyancsak gyakoriak a fenti kockázati tényezők. A tünetek az érintett agyi területektől függően változatosak lehetnek, többnyire valamilyen idegrendszeri kiesési tünettel (pl. bénulások, érzészavarok, látótérkiesés, beszédzavar) társulnak, gyakran érintett a mozgás és a gondolkodás tempója, gyakori a járászavar, az elesések. Kórbonctanilag számos formája ismert, az érintett agyi területek, ill. a megbetegedett  erek alapján. Kezelése a kockázati tényezők befolyásolásán kívül az agyi vérkeringés és anyagcsere javítását ill. az újabb agyi ér eredetű történések minél hatékonyabb megelőzését jelenti.

Az Alzheimer-kór tünetei

Ha azt halljuk feledékenység és időskor gyakran jut eszünkbe a Az Alzheimer-kór. Magyarországon az idős lakosság igen magas száma szenved az Alzheimer-kór tüneteitől. Érdemes az első aggasztó jeleknél szeretteiket vagy épp magunkat rávenni egy alapos orvosi kivizsgálásra, hiszen nem mindegy mikor fedezik fel az orvosok a betegséget, így az Alzheimer-kór kezelési lehetőségei is ennek függvényében változnak. Ha szem előtt tartjuk a kockázati tényezőket és a betegség tüneteit sokat segíthetünk magunknak vagy szeretteinknek!

Forrás:Tanulmány: Memóriabetegségekről érdeklődőknek