Mozgásfejlesztés gyerekeknek

A mozgásfejlődése és a mozgásfejlesztés elengedhetetlen egy egészséges gyermek – majd egy egészséges felnőtt- életéhez. A mozgás fejlődésének különböző szakaszai más-más fejlesztést kívánnak, így érdemes ezzel kapcsolatban tájékozódnunk, ha kisgyermek van a közelünkben.

Mozgásfejlődés óvodáskorban: Az óvodába lépés nagy áttörést jelent a kisgyermek életében, hiszen ekkor kapcsolódik be a rendszeres testnevelésbe, amelynek színvonala hosszú ideig biztosítja motorikus fejlődését. Az addig bölcsödében, vagy otthon lévő gyermek az egyediből átlép a közös és szervezett óvodai foglalkoztatásba.

Testalkati jellemzők: Kisóvodás korban még leginkább kisgyermeki testalkat jellemző a kicsikre, míg óvodáskor végére szemmel láthatóan arányosabb, mintegy „felnőttesebb” lesz a teste. Ez a változás kb. 5-6 éves korban lesz igazán látványos: végtagjai megnyúlnak, egyre izmosabbá válnak. A váll szélesebb lesz a medencénél, így megszűnik a test hengeres formája. A pufi, babás arcocska is megváltozik az arc alsó és középső részének intenzív fejlődése révén. A gerinc csigolyaívei a csigolyatestekkel az óvodáskor folyamán nőnek össze. A csontok görbületei ebben az életkorban még rugalmasak, ezért ilyentájt feltétlenül kerülni kell az egyoldalú, monoton, egy izom- és csontcsoportot terhelő mozgásformákat. A medence csontjai még nem nőttek össze, így a nagyobb terheléseket emiatt is mellőzni kell.

Idegrendszeri jellemzők: Az óvodás gyermek, - intenzív idegrendszeri érése következtében, - gyorsan tanul, ám az ismeretek megtartásához sok ismétlésre, gyakorlásra van szüksége. Az idegrendszeri folyamatok közül eleinte a serkentés van túlsúlyban a gátlással szemben, így magyarázható az ilyen korú gyermekek nagy mozgásigénye. Sokszor olyanok, mint a zsizsikek, állandóan nyüzsögnek, futnak-szaladnak. Ez nem "rosszaság", tudnunk kell, hogy a fenti fiziológiai okokból ered. Óvodáskor derekára aztán, - a folyamatos idegrendszeri éréssel párhuzamosan -, a serkentés és a gátlás kiegyenlítődik, így az ovisok egyre nyugodtabbá, higgadtabbá válnak.

Képességek fejlesztése: Az óvodás mozgására a már megtanult mozgások tökéletesedése és az első mozgásvariációk- és kombinációk megjelenése a jellemző. Minél több és minél hosszabb ideig tartó mozgásingert kap a gyermek, annál jobban javul a teljesítménye, valamint a mozgásvégrehajtásának minősége és pontossága. A rendszeres mozgásgyakorlás eredményeként új variációk és kombinációk születnek. Az óvodástorna hatékony eszköz a fizikai képességek fejlesztésére. A kondicionális képességek közül a mozgás- és mozdulatgyorsaság, a relatív erő, valamint az állóképesség fejlődésében lehet számottevő előrelépést felismerni. A koordinációs képességek közül az egyensúlyozási képesség, a motorikus tanulás, továbbá a mozgásvezérlés- és szabályozás terén figyelhető meg a legnagyobb változás. Ezen két fő képesség színvonala elmarad az optimálistól, ha a kisgyermek nem kap kellő színvonalú és mennyiségű mozgásingert. A gyermekek nagy mozgásigénye kitartással és célratöréssel párosul. Ez az időszak (3-6 év) mozgásfejlődés szempontjából nem egységes: a fiúk teljesítményorientáltabbak a játékokban és versenyekben, mint a lányok. A lányok viszont jobban kedvelik a közepes intenzitású mozgásokat és több pihenőt is igényelnek, mint a fiúk.
A mozgásfejlődés zavarai: Az óvodáskorú gyermekeknél leggyakrabban előforduló két mozgásfejlődési zavar a hipermobilitás (túlmozgékonyság) és a mozgásgátoltság. Előbbi megnyilvánulási formái a gyors, kapkodó, céltalan mozgások, fejletlen kézügyesség, finommotorika. Ezeknél a gyerekeknél gyakran tapasztalható beszédfejletlenség is. A hipermobilitás okai elsősorban szociális ártalmakra vezethetők vissza, így pl. elhanyagoltságra, szorongásra, mellőzöttségre. A mozgásgátoltság az előbbieknek épp az ellenkezője. A gyermek (valószínűleg szintén szociális ártalmak nyomán) nem elég motivált környezetének mozgásos, cselekvéshez kapcsolható megismerésére. A negatív társas, emberi kapcsolatai visszavetik, gátolják ebben a megismerési folyamatban (nem mer nyitni környezete felé), így mozgásfejlődése lelassul, megáll.
A szülői házban, vagy az oktatási intézményben biztosítani kell a rendszeres és sokoldalú mozgást. Lényeges, hogy a mozgásforma a gyermek életkorához és tudásszintjéhez igazodjon, valamint csoportos környezetben történjen. Csak így elégíthető ki az óvodás korú gyermek nagy mozgásigénye. Elsődleges cél: a mozgás megszerettetése változatos feladatokkal! Fontos azonban tudni, hogy az óvodások veszélyérzete még jóval kisebb, mint bizonyítási-, és mozgásvágyuk. Ennek következtében sokszor érhetik őket balesetek, ha az őt felügyelő felnőtt nem elég körültekintő és óvatos!

Mozgásfejlesztés tudatosan vagy anélkül

Sok tevékenységről, melyet gyermekünkkel játszva végzünk, nem is gondolnánk, hogy a mozgásfejlesztés kategóriájába tartozik. Ilyen például, ha úszni járunk vele, vagy ha segítünk neki mászni, ha fogócskázunk, sőt mozgásfejlesztés az is, ha két kezét fogva sétálunk vele, míg járása bizonytalan. A mozgásfejlesztés azonban lehet tudatos is – és haszna felbecsülhetetlen, így érdemes nagyobb tudásra szert tennünk ebben a témában.

Mozgásfejlődés óvodáskorban