A társadalom öregedése, azaz az idősebb korosztályok arányának növekedése az utóbbi évtizedek egyik meghatározó társadalmi jelensége. A 65 éven felüliek aránya az elkövetkező évtizedekben – kisebb hullámzásokkal – az eddigieknél is erőteljesebben fog növekedni. 2050-re Magyarország népességének közel 30 százaléka lesz 65 éves vagy idősebb.

A demográfiai öregedés az alacsony termékenység és a várható élettartam növekedésének következménye. Ez az oka annak is, hogy az utóbbi évtizedekben a legdinamikusabban az öregedési index növekedett, amely az idősebb korosztályok lét-számának a gyermekekéhez viszonyított arányát fejezi ki. 2009-ben a 65 éveseknek a 14 éves és fiatalabb gyermekekre jutó – 100 főre számított – száma 110 volt.

A magyar férfiak és nők születéskor várható élettartama elmarad az európai átlagtól.
Különösen a férfiak kilátásai rosszak, hiszen a születéskor várható élettartam az ô esetükben 2008-ban 69,8 év volt. A nők mutatója lényegesen kedvezőbb. Ugyanebben az évben a nők várható élettartama 77,8 év.

A várható élettartam nem csupán nemek szerint, hanem társadalmi rétegenként is erősen differenciált. Az iskolai végzettség, illetve a végzett munka jellege erősen meghatározza az életkilátásokat. A magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők, vagy a szellemi munkát végzők lényegesen hosszabb életre számíthatnak, mint az alacsonyabb végzettségűek, vagy a fizikai munkát végzők. A férfiak körében sokkal erőteljesebbek a társadalmi rétegek közötti különbségek, mint a nők körében.

A 65 éves és idősebb népesség egyharmada egyedül él, és 43 százalékot tesz ki azoknak az aránya, akik párjukkal ketten vannak. Napjainkban nem jellemző, hogy több generáció együtt él, ha mégis, akkor az sokkal inkább kényszer, mint szabad választás eredménye.

A generációk közötti kapcsolat lazulása abban is megnyilvánul, hogy egyre kevesebben vannak azok, akik pénzben vagy természetben támogatják más háztartásban élő gyermekeiket, szüleiket, egyéb rokonaikat, csökken a háztartások közötti transzferáramlásban résztvevők aránya

A magyar népesség egészségi állapota közismerten rossz. Ez az idősebb korosztályokra különösen jellemző. 2004-ben a 65–78 év közötti korosztálynak 55 százaléka számolt be arról, hogy mindennapi tevékenységeit korlátozó egészségi problémája van.

A társadalom idősekről alkotott képe ellentmondásos. Bizonyos vonatkozásokban azt lehet mondani, hogy a fiatalabb generációk toleránsabbak az idősebbekkel, mint a korábbi években, míg más tekintetben csökkent az idősebbek társadalmi elismertsége. A fiatalabb generációk ma kevésbé érzik azt, hogy az idősek be akarnak avatkozni az életükbe (valószínűleg ez a tényleges folyamatok szubjektív leképeződése), ugyanakkor például az idősek munkatapasztalata a korábbi évekhez képest leértékelődött.

Az alacsony termékenység és az élettartam meghosszabbodása következtében az utóbbi évtizedekben az európai társadalmak korstruktúrája átalakult, megnövekedett és
a jövőben dinamikusan növekedni fog az idősebb korosztályok népességen belüli aránya. Az idősödés jelenségének térhódítását jól példázza az a tény, hogy az élettartam meghosszabbodása és ezzel összefüggésben a nyugdíjkorhatár emelkedése miatt az időskor alsó határát egyre több vonatkozásban már nem 60, hanem 65 évben határozzák meg. A 2000-es évek elején végzett demográfiai adatfelvétel eredményei is arról tanúskodnak, hogy bármely korosztályt is kérdezzük, összességében a társadalom tagjai az öregkor alsó határának már nem a 60. életévet, hanem sokkal inkább a 65 évet tekintik.

A társadalmi öregedés jelensége európai és hazai szinten is jól dokumentált jelenség. Magyarországon 1990-ben a 65 éves és idősebb népesség aránya 13,2 százalékot tett ki, és ez 2009-re 16,4 százalékra növekedett.

A népesség előreszámítások szerint 2050-re 29,4 százalék, 2060-ra 31,9 százalék lesz az idősebb korosztályok aránya, ami hasonló az Európai Unióban összesített számarányokhoz. Az EU 27 tagállamában 2008-ban 17,1 százalék volt a 65 éves és idősebb népesség aránya, 2050-re 28,8 százalékra, 2060-ra pedig 30 százalékra becsülik azt. Az öregedési folyamatokat jelző mutatószám az időskori függőségi ráta és az öregedési index. Míg az előbbi a 65 éves és idősebb népesség arányát a 15–64 éves korosztályhoz viszonyítva fejezi ki, az utóbbi az idősebb korosztályt a 14 éves és fiatalabb gyermekek létszámának százalékában adja meg. Mindkét mutató értéke erősen emelkedő tendenciát mutatott az utóbbi évtizedekben. 1990-ben az időskori függőségi ráta értéke 20 százalék volt, 2009-ben 23,8 százalék. Ennél dinamikusabb az öregedési index értékének növekedése (64,5-rôl 109,9 százalékra), ami a rendkívül alacsony termékenységgel, így a gyermekek népességen belüli arányának jelentős csökkenésével magyarázható.

Öregedés hazánkban

Gyakran halljuk azt, hogy egy-egy város vagy ország az el öregedés felé tart. Hogy mit is jelent ez? Azt, hogy az össznépesség igen nagy hányad öreg, kevés gyermek születik, magas a halálozási arány. Az viszont, hogy az emberek hogyan élik meg az öregedés folyamatát személyenként változik. Fontos odafigyelnünk egész életünk során az égiszségünkre, hogy az öregedés egy szép folyamat legyen.

Forrás:Monostori Judit: Öregedés