A következő értekezés központjában a felejtés áll. Mi történik, ha egy bűnösnek kitöröljük tettének emlékeit? Vajon jogos ilyenkor a büntetés? Mit is jelent pontosan a felejtés? Vajon az Alzheimer-kór kifejezetten csak a felejtésről szól?

Tegyük fel, hogy Káin emlékeiből kitöröljük azt a mozzanatot, hogy megölte testvérét. Szegény Káin ott állna értetlenül, nem tudná, Isten miért haragszik rá, miért kap büntetést, és a testvérét sem találná. Körülötte mindenki gyűlöli őt, és ő nem értené, miért történik mindez vele.

Azzal, hogy kitöröltük a bűntettet Káin emlékeiből, kérdésessé válik a büntetés jogossága. Tegyük fel, hogy az Isten nem büntetné meg Káint, mivel nem emlékszik tettére. Így a büntetésnek semmilyen célja nem lenne, funkcióját veszítené, sőt Káin szemszögéből Isten igazságtalannak látszana, és harag gyúlna szívében mindenki iránt, még Isten iránt is. Viszont a tömeg mélységesen fel lenne háborodva, ha nem kapna Káin büntetést. Tehát, ha Káin elfelejtené bűnét, nem szembesülhetne a büntetéssel, ami a megváltást hozza magával, ami által nem csak Istentől, hanem saját magától is megbocsátást nyerhetne.

Ebből a feltételezett példából is levezethetjük az emlékezés és a felejtés fontosságát a jellemformálódásban. Ezzel a példával hasonlatosan működik az elménk is. Teszünk, vagy elszenvedünk egy nagyon kellemetlen, fájdalmas dolgot, és annak emlékét elnyomjuk a tudattalanunkba. Hétköznapjainkban nem emlékszünk a tettre, viszont mi magunk generáltuk a felejtés mozgását, hogy ne kelljen szembesülnünk tettünkkel, a rossz emlékkel, így a felejtés egyfajta önvédelmi funkcióként jelenik meg.

A tudattalanunk, ami a bibliai történetben a tömeg, viszont nem hagyja, hogy elfelejtsük valaha is a tettünket, éppen azért, hogy szembesülhessünk idővel tettünkkel, önmagunkkal, hogy feloldjuk bensőnkben a tett okozta feszültséget, felmenthessük majd egyszer magunkat, és megbékéljünk azzal az emlékkel, tettel. Ebből a nézőpontból, viszont felejtés nem is létezik, csak elraktározódás, az emlék eltolása.

Nem hiába tartja a mondás, hogy az emlékek idővel megszépülnek. Pontosan azért, mert a rossz emlékeket eltolja az ember a tudattalanjába, hogy ne árnyékolja be mindennapjait. Viszont a felejtés jellemformáló ereje pont ebben áll, hogy ha elszenvedjük a rosszat, ne törjünk meg a gonoszság súlya alatt, ha pedig megtettük a rosszat, akkor ne érje csorba jó hírünket, ne szégyenüljünk meg saját magunk előtt. Mindkettő hazugság, ferdítés a maga formájában, és nem engedi igazi mibenlétünket felszínre hozni, míg a tömeg kiabálásának nem engedve, a tudattalan üzeneteit fel nem fogva szembesülünk magunkkal, és beismerjük azt a tényt, hogy a felejtés, mint teljes kitörlődés nem létezik.

Nemzet és felejtés

Ahogyan az emlékek befolyásolják az egyén életét, úgy ez kiterjedhet egy egész nemzet sorsára is. Meghatározza egy nemzet identitását a nyelve, a kultúrája, és maguk az emberek. Egy nemzet emlékeinek elvesztése ugyanolyan következményekkel jár, mint amikor az egyén veszti el emlékeit. A mikro térben, vagyis az elmében, a tudatban lejátszódó, fentebb már leírt folyamatok hasonlatosak a makró térben, a nemzet kollektív tudatában lezajló mechanizmusokhoz.

Amikor az ember tudatosan elnyomja kellemetlen emlékeit és a felejtés védelmi eszközéhez nyúl, bizonyos értelemben elfedi a valós eseményeket. Ezzel legfőképpen védeni akarja saját magát különböző tényezők következtében. Káin is szerette volna elfelejteni tettét, és inkább választotta volna a halált. Az ember elnyomja a kellemetlen tetteit és szenvedéseit, hogy ne vesszen el a múltban, sőt, hogy életben maradhasson.

Ugyanez történik egy nemzet kultúrájával, amikor bizonyos tényezők, például a politika, a kényszerített vagy az önként vállalt felejtést használja fel. Ezt a témát veti fel Tzvetan Todorov Az emlékezet hasznáról és káráról című művében. Todorov kihangsúlyozza, hogy az emlékezet elvesztése, eltüntetése a XX. századi rezsimek kifinomult eszközei voltak. Bár már jóval hamarabb is előfordult a történelemben a különböző nemzetek, népek, törzsek vezetőinél, hogy szerették volna a saját szájízük szerint befolyásolni, átírni saját kultúrájukat.

Alzheimer-kór és a felejtés

Az Alzheimer-kór az előzőekkel szemben a központi idegrendszer idegsejt-pusztulással járó betegsége. Legtöbbször negyven éves kor felett jelentkezik, fokozatosan súlyusboód hanyatlás, mely elbutulással és az emlékezet hanyatlásával jár. Az Alzheimer-kór több és súlyosabb, mint a kellemetlen emlékeink elnyomása. Ez a kór gyakrabban fordul elő nőknél, mint férfiaknál. az Alzheimer-kór pontos okait még ma sem ismerjük, az viszont valószínű, hogy depresszió, pajzsmirigybetegségek és keringési rendellenességek fokozzák a betegség kialakulásának kockázatát.

forrás: ZSKF - Az ember jellemformáló eszközei: az emlékezés és a felejtés