Öregedés kifejezése versekben
A latin nyelvtan
A latin nyelvtan bennem szétesőben,
állott pedig meg-nem-rendíthetően,
s nemcsak magamagát tartotta bennem,
vigyázott rám is egy-egy csúf időmben.
Fogódzhattam belé mindig nyugodtan,
akárhány földrengéses pillanatban,
ha tárgy-, részes- vagy birtokos esetbe,
ha bármilyen másikba is jutottam.
Latin idézet jött nemrég a számra,
de közepét a feledés kirágta,
s főnévvel a melléknevet nehéz volt
egyeztetnem esetbe, nembe, számba.
És megriadt bennem valami akkor:
ilyen furcsán is támad az öregkor,
hogy egy biztosnak-vélt részünk leporlik,
mint orr, fül, kéz, lábujj egy kőszoborról?
És kapkodás lett bennem és üresség,
fölbomlott egy öröknek-hitt szövetség.
Ó, latin nyelvtan, rend, erő, szilárdság,
ó, tisztességtelen, csaló öregség!
Fordítva
Lehet, hogy egy reggel nem indulsz:
lerogysz, lábad végképp kitörve.
Meglódul a lakás bolondul, s
alázuhan az ég a földre.
Toporgok majd - béklyóban állat -,
erőm kifogyva nem menekszem.
Nézem cipődet és ruhádat,
néhány perc, s éveket öregszem.
Gonosz vagyok: fordítva inkább!
Úgy nyilván könnyebb lenne sokkal.
Nekem könnyebb, s neked? - Kibírnád.
Hogyan? - Miként rossz napjainkat
eszköztelen alázatoddal
értem s helyettem is kibírtad.
Ne hagyj!
Ó gyermek,
kegyelj meg:
engedj célokra törekednem,
ne hagyj zuhanva öregednem!
Ha majd végképp kiváltam,
futhatsz még nyugtalan szivednek
vonzóbb utakra bátran.
Bumráng
"Ha majd öreg leszel..." Ronsard... agyon-
csépelt szöveg mint Villoné is: "Adnád
szívesen majd de koldusnak se kell
amit most megtagadsz"
Lágy vagy kemény
fenyegetések s roppant ostobák
ne hallgass rájuk -: önvigasztalások
Légy kíméletlen s önző gyűjtsd a mézet
ne nézd hogy az a másik... Rágja szét
párnáját kínjában a szerelem
nem irgalmasság rakd tele a mézes
bödönt s ha majd keserű lesz a szád...
Mert Ronsard Villon... az nem érdekes
de keserű lesz mindenképp a szád
ha majd öreg leszel ha az leszel
és hogyha már a koldusnak se kell
amit most (mondjuk tőlem) megtagadsz
Öregedés és irodalom
Hány és hány nagyszerű elmét foglalkoztat az öregedés gondolata. Aztánm néhányan csodálatos rímekbe szedik ezt a folyamatot. Ilyen Csorba Győző is, ki megannyi rövid versben mondja el a keserédes tanulságot: az öregedés korral jár.
forrás. Csorba Győző: Görbül az idő