Gondolkodóba ejtő kötet jelent meg tavaly a Scolar Kiadó Scolar Versek sorozatában az NKA és a Japán Alapítvány támogatásával. A kiadó azt a célt tűzte ki, hogy a minőségi könyvek barátai valamennyi kiadványukban megtalálják az érdeklődési körüknek legmegfelelőbbet. Villányi G. András (VGA) legfrissebb kötete ugyancsak ilyen könyvészeti élményről tanúskodik, a kifogástalan szerkesztési munkának is köszönhetően. A mű Saigyō szerzetes fordított wakáit és haikuit tartalmazza, amelyek VGA-reflexiókkal egészülnek ki. Ritkán látni ennyire igényes kiadványt. A könyvet egy tokban kaptam meg, a borítón máris érzékelheti az avatott olvasó a japán vonásokat. A yin-yang jegyében egy kalligráfia részlet látható, egy ecsetvonás, amely fehér papíron fekete tussal rajzolt vonalban körbeöleli a belső tartalmat. Az előlap és a hátlap így máris tükörképei egymásnak. A belső fülön mindez folytatódik: elől Saigyō alakja, hátul pedig arról értesülünk, miért a Tükröződések a cím, és ki is az a VGA.

Erről röviden nekünk is érdemes tudni: Saigyō Hōshi (született: Satō Norikiyō, majd szerzetesként: En'i; Kyotō, 1118 - Hirokava templom, 1190) híres, nemesi származású japán császári testőr, majd költő és szerzetes a kései Heian- és a korai Kamakura-korszakban. Az ezoterikus shingon szektához tartozott. (Ennek volt alapítója a japán vallástörténet egyik meghatározó géniusza, Kūkai). Saigyō művészként használta ezt a nevet, ami „nyugati utazást" jelent, utalásként Amida Buddhára és a nyugati paradicsomra. Hosszú évekig magányosan élt Shagában, a Josino-hegyen és Isében. Legismertebbek az Észak-Honshū szigetén tett hosszú utazásainak szövegemlékei. Műveinek fő gyűjteménye a Sakanshū, lelőhelyei a Shinkokinshū és a Shika wakashū. Megjegyzendő, hogy némely források szólnak egy Saigyō monogatariról is (kb. elbeszélés, legendárium), amely alapján a Mester napjainkban buddhista szentként tisztelhető. Minden vágya volt, hogy teleholdkor, kedves szirmai alatt szenderüljön örök álomra, és egyesüljön a világegyetemmel. Állítólag ez a katartikus élmény megadatott neki, ezzel maximálisan felkavarta kortársait.

VGA 1984-ben végzett az ELTE angol szakán, 5 és fél évet töltött Japánban, tanulmányozta Bashō-t, a haiku-irodalmat. Közben magával ragadta a 12. századi Saigyō költészete, végül róla írta MA-tézisét a Kōbe Egyetemen (A vallás kérdése Szaigjó vakájában). A mesterekhez hasonlóan verset és prózát ír. A Tükröződések kötet annak köszönhető, hogy fordít is, főleg japánból, néha angolból is. Napjainkban a kereszténység és a keleti gondolatok összevetésének legavatottabb tolmácsolójaként is tisztelhető.

A fekete és fehér szín mellett a vörös játszik szerepet. A VGA verscímek ebben a színben pompáznak. Aki hajlamos spirituálisan, a korrespondencia jegyében szemlélni a világot, rájön, hogy az első 3 VGA reflexió vörös kezdőszavait összeolvasva ezt kapjuk: AZ ÉN MINDEN. Emellett az ajánlások (magyar, angol és japán, élő és holt mestereknek), majd a bevezető gondolatok címei is ilyen színűek. Bal oldalt, egy fekete csíkban ugyancsak vörössel szedve találhatók a Saigyō-versek. Érdekesség, hogy a japán fordításokat eredetiben, illetve magyar fonetikus átiratban (romaji) is olvashatjuk, segítve ezzel a japán nyelven (olvasni) nem tudókat, vagy a nyelv iránt érdeklődőket. Megjegyzem, hogy 6 esetben az eredeti kézirat szövegét is közlik - igen ritka és értékes oldalak ezek. A szemfüles japanológus ráébred, hogy Saigyō korában még nem használták következetesen a kínaiból átvett kanji jeleket, hiszen hiraganával (egyszerű japán szótagírás) olvashatóak a faximilék (kivéve: ég, világ, szél, patak). Találkozhattunk továbbá azzal a jelenséggel is (például Krasznahorkai László Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó című könyvében), hogy a japánok hagynak helyet a gondolatok kibontásának. Ez a papír kihasználtságán látszik. Kb. 60 % írással töltött, 40% pedig fehér marad, ezzel jelezve a tisztaságot. A kiadvány átvette ezt a szellemiséget. Ezt növeli az is, hogy minden második oldalon van számozás (jobb). A lábjegyzetek pedig a lap tetején találhatók kis vörös betűkkel szedve. Jobbára a lefordíthatatlan japán szavak, nevek magyarázataképpen (eredeti átiratban is). A tartalomjegyzék is rendhagyó, hiszen alfabetikusan rendezve, fonetikusan átírva, feketével jelölik a japán wakák kezdősorait, majd a magyar fordítások kezdősorait, végül VGA verseinek címeit - az oldalszámokat pedig vörössel.

Gondolataink, mint tükröződések

Ahhoz hogy pontos képet kapjunk arról, hogy kik is vagyunk valójában, nem elég, ha hiszünk, annak, amit a tükröződésekben látunk. Saját belső világunkkal kell egyenesbe jönni és mindenek előtt tisztában lenni önmagunkkal és a vallott értékeinkkel. A tükröződések sokszor csalókák, hiszen a kifelé mutatott képen sokkal egyszerűbb változtatni, mint a belül zajló történéseken.