A játék mint fejlesztő eszköz: a játék eszközszerű használata, a fejlesztés elvei és lehetőségei
A gyermekek számára a játék a legfontosabb napi elfoglaltság, mert míg az étel a testet táplálja, a játék a szellemet. A játék a gyermek számára egyszerre munka, tanulás és szórakozás. A társas kapcsolatok színtere is. A gyermek a játékon keresztül tapasztalja meg az életet „kicsiben”, rajta keresztül sajátít el ismereteket, és ezen át dolgoz fel eseményeket.
A játékon keresztül tanulni kényelmes és sokkal eredményesebb, mint merev tanulási helyzetbe vonni a gyermeket. A játék mulatságos, vidám dolog, és lehetőséget ad arra, hogy fizikailag megragadjunk valamit, hogy ezáltal a gyermek teljes testével tapasztalja meg azt. A gyermekkorban ez a legfontosabb.

Játékokon át megismerhető a világ egy része, az alapja, amelyen át aztán majd a „mindentudás” birtokába jutunk... talán... egyszer... de most, itt JÁTSZUNK, és ez a fontos!
A fejlesztőjáték a játékok olyan csoportja, amelyek a kellemes elfoglaltság mellett a gyermek előrehaladását, okulását, valamilyen irányú fejlődését is biztosítják. A játék és maguk a játékszerek elengedhetetlen tartozékai a gyerek életének, hiszen a kisgyerek játszva tanul és fejlődik. A játék fejleszti a motorikus képességeket, a képzelőerőt, a művészi hajlamot, a játékon keresztül szerez ismereteket a környező világról és önmagáról. A szerepjátékok, mint például a babák, autók stb. segítenek megtalálni a közös hangot az emberekkel, elsajátítani a gondoskodást, az együttműködést. A játék során ügyességre és rutinra tesz szert a gyerek.

Különösen az első három év fontos ebből a szempontból, hiszen a kisgyerek valójában ekkor kezdi felfedezni a világot, és tanul meg benne és vele együtt élni. Minden, ami körülveszi őt, csodálkozással tölti el. A különböző korú gyerekek természetesen másféle játékokat igényelnek, ezért mindig figyelnünk kell arra, mit választunk.

A játék legyen a gyerek életkorának megfelelő.
Otthoni és terápiás fejlesztéshez is kiválóan alkalmazhatók a húzó-toló játékok, egyszerű járművek, kirakós játékok (puzzle), építőkocka, homokozó, bábfigurák, plüssállatok, egyszerű babák, játékbútor, keménypapír – játékelemnek valók, valamint a különböző funkciójú járművek (tűzoltó, daru, kotró), kiskocsi, kerékpár, kisautó, görkorcsolya, ugrókötél, karika, dobójátékok, felfújható vízi játékok, hinta, kerti eszközök, kirakós játékok, vízfesték, kifestőkönyv, gyurma, kézimunkajáték, baba és tartozékai, jelmezek, babaszoba berendezéssel, játék árművek.

A fejlesztést segítő játékszereknek bizonyos biztonsági és higiéniai követelményeknek kell megfelelniük. Anyaguk legyen szilárd, a játék legyen mosható vagy lemosható, színtartó, ne legyen éles a széle, mert a gyermek könnyen megsértheti magát vele. Leginkább ajánlott természetes alapanyagból és természetes színezékkel készült játékokat választani, amelyek nem jelentenek veszélyt a gyerek egészségére.

A képességfejlesztést szolgáló játék
Milyen szempontokat veszünk figyelembe a fejlesztő-oktató játék kiválasztásánál? Mitől értelmes egy játék? Attól, hogy növeli a gyerek aktivitását;–edzi a finom- és a nagymozgásokat;–fejleszti a mozgás- és látáskoordinációt (egyensúlyozás, futás, ugrás, az ujjakkal különféle kézműves –munkák);elmélyíti az érzékelési és a gondolkodási folyamatokat (memóriajátékok);–tudást és ügyességet fejleszt (építőjátékok);–támogatja a problémamegoldó képességet (szerepjátékok babákkal);–a játék figyelembe veszi az életkort és a fejlettségi szintet;–alkotó jellegű, mert ez erősíti a gyerek önértékelését.

A fejlesztőanyag és eszköztár jellemzői és felépítése
A fejlesztés akkor a leghatékonyabb, ha pontosan tudjuk, melyik gyereknél mit kell fejlesztenünk és mivel. A fejlesztő tevékenység elején meg lehet határozni azt a területet, amelyen elmaradás van, de a gyerekeknek a foglalkozásokon történő megfigyelése is sok információt nyújt. Természetesen egy-egy játék több területen is fejlesztő hatású lehet, de általában jól körülírható a fő hatás. A fejlesztőfoglalkozásokhoz megfigyeléseink alapján ki lehet válogatni a legmegfelelőbb gyakorlatokat, szem előtt tartva olyan fontos tényezőket is, mint hely- és eszközlehetőségek, valamint saját érdeklődésünk.

Ez utóbbi nem elhanyagolható szempont, mert nagy ösztönzés a gyerekeknek, ha érzik, hogy a felnőtt is boldog és elégedett a foglalkozásokon. Különleges fontossága van annak is, hogy a játékok közben beszéltetjük a gyerekeket, és mi is igyekszünk minél többször verbálisan gazdagítani a gyakorlatokat. A szöveget mozgással színezzük (mondókák mozdulatokkal), a mozgást verbális anyaggal, beszéddel gazdagítjuk. Sok gyerek érkezik úgy az iskolába, hogy még az alapvető kifejezéseknek sincsen birtokában. Az alábbi eszközök, játékok jó alkalmat nyújtanak a szókincs gyarapítására is amellett, hogy a beszéddel kísért tevékenység magasabb szintű feldolgozást jelent, és így a gondolkodás fejlődését eredményezi.

A puzzle szórakoztat és fejleszt

Mint számtalan más játék, a puzzle sem csak egyszerűen szórakoztat. A puzzle számos készséget fejleszt, megtanít összpontosítani, fejleszti a képzelőerőt, kitartásra ösztökél – és persze remek családi szórakozás kicsiknek és nagyoknak. Mielőtt új játékkal lepnénk meg csemeténket, érdemes utána olvasni, hogy a kellemes kikapcsolódás mellett milyen specifikus területek fejlesztésére alkalmas az adott játék. Azt hiszem a legtöbben azt sem gondoltuk volna, hogy a puzzle ennyire hasznos lehet gyermekünk számára.

Forrás:Ványi Ágnes és Róth Márta: Inkuzív nevelés

Az aknakereső egy népszerű egyszemélyes játék, melyet jól ismernek a logikai játékok között, amely szinte minden mai személyi számítógépen megtalálható. A játék első változatai a 80-as évek elején jelentek meg, ma ismert formájában 1990-ben, a Microsoft Windows Entertainment Pack nevű játékgyűjteményének részeként látott napvilágot. A játék (a paszinásszal egyetemben) a Windows 3.1 kiadása óta része az operációs rendszernek, így felhasználók milliói játsszák rendszeresen. A legtöbb számítógépes játékkal ellentétben az aknakereső során a játékosnak sokkal inkább az eszére, semmint ügyességére kell hagyatkoznia. A játék elé egyszerű ahhoz, hogy könnyedén meg lehessen érteni a szabályokat, ugyanakkor elég komplex ahhoz, hogy ne váljon gyorsan unalmassá. A játék még egy számítógép számára is kellően bonyolult, jelenleg nem ismert hatékony algoritmus, amely képes lenne hibátlanul megoldani minden aknakereső-táblát.

A játék szabályai
A játékot (alapvetően) egy személy játssza egy téglalap alakú, cellákra osztott pályán. A játék elején a számítógép előre megadott számú aknát helyez el véletlenszerűen kiválasztott cellákban, a játékos elől elrejtve. A játékos ezután bármelyik cellára rákattinthat. Ha a kiválasztott cellán akna van, a játékos vesztett, ellenkező esetben a gép ráírja a cellára, hogy a vele közvetlenül szomszédos 8 cella közül pontosan hányon van akna. A játékos a kapott információk alapján ismét kattint, és ez így megy addig, amíg egyszer vagy aknára nem kattint, vagy fel nem fedi az összes aknamentes mezőt.

A játéknak van egy kétszemélyes változata is, amely leginkább az MSN Messenger szoftverbe épített kliens által ismert. Ebben a változatban ellentétes a cél: a játékosoknak az aknamentes mezők helyett az aknákra kell kattintaniuk. Ha valaki eltalál egyet, újra ő jön; ha nem aknára kattint, a másik játékos használhatja fel a kattintás során szerzett új információkat az aknák keresésére. A két játékmód között alapvető különbségek vannak - míg egyjátékos módban csak arra kell ügyelnünk, hogy nem biztos kattintás esetén minél nagyobb valószínűséggel kattintsunk aknamentes mezőre, két játékos esetén azt is figyelembe kell vennünk, hogy minél kevesebb információt szolgáltassunk a másikjátékosnak.

A felmerülő kérdések
Ha matematikai szempontból vizsgáljuk a játékot, az alábbi kérdések merülhetnek fel egy adott játékállapottal kapcsolatban:
Konzisztens-e ez az állapot, azaz van-e olyan aknaelrendezés, ami nem mond ellent a már ismert adatoknak?
Mely mezők azok, amelyeken biztosan van akna?
Mely mezők azok, amelyeken biztosan nincs akna?
Az előző két kategória egyikébe sem tartozó mezők mekkora valószínűséggel tartalmaznak aknát, ha minden lehetséges aknaelrendezést azonos valószínűségűnek tekintünk?

Szóhasználat
Biztonságos mező: olyan mező, amiről biztosan tudjuk, hogy nincs rajta akna megjelölt mező: olyan mező, amelyről biztosan tudjuk, hogy van rajta akna
Mező aknaszáma: egy mező aknaszáma azt fejezik ki, hogy hány vele szomszédos mezőn van
akna
Felfedett mező: olyan (biztonságos) mező, amelynek ismerjük az aknaszámát
Üres mező: nem biztonságos és nem megjelölt mező
Telített mező: olyan mező, aminek aknaszámával megegyező számú megjelölt szomszédja van

Kézi megoldás mintaillesztéssel
A játék által felvetett problémák még egy számítógép számára is meglehetősen bonyolultak. Van azonban pár stratégia, amelyek alkalmazásával emberi játékosok is meg tudnak oldani különböző állásokat. Az egyik legegyszerűbb ilyen a "fennmaradó helyek" stratégiája: ha egy mezőnek pontosan annyi üres szomszédja van, mint amekkora az aknaszámának és a vele szomszédos megjelölt mezők számának különbsége, akkor az összes fel nem fedett szomszédján akna van, így azok megjelölt mezőkké válnak.

Hasonlóan egyszerű stratégia az, hogy egy telített mező összes üres szomszédja biztonságossá tehető (és felfedhető), mert a telített mezőnek már az összes szomszédos aknáját felderítettük. A harmadik, legegyszerűbb stratégia az, hogy egy 0 aknaszámú mező minden szomszédja biztonságos, így felfedhetjük őket. (Ezt a stratégiát a játék tipikus implementációi automatikusan megvalósítják, ezért lehetséges az, hogy egyetlen kattintással több mezőt is felfedjünk egyszerre.)


Az aknakereső, mint kényszerkielégítési probléma
Az aknakereső játék megoldása (azaz annak eldöntése, melyik mezőkön van biztosan akna, és melyikeken nincs biztosan) modellezhető kényszerkielégítési problémaként (CSP, constraint satisfaction problem). Az ilyen problémák leírása során megadunk néhány változót, azok értékkészletét (lehetséges értékeit), valamint a változókra vonatkozó kényszereket.

Jól bevált logikai játékok

Ma már nagy a piaca logikai játékok különböző típusainak, melyek közül bárki nyugodtan válogathat gyermeke korától és ízlésétől függően. Azonban a régebbi logikai játékok némelyike még ma is igen népszerű. Ilyen a fent említett Aknakereső. Igaz, gyermekkorunkban nem úgy gondoltunk rá, mint a logikai játékok közül egyre, hanem mint egy megoldhatatlannak tűnő pörgős ötperces, de népszerűsége még ma is megkérdőjelezhetetlen. Érdemes azonban megismerkednünk a legújabb logikai játékok felhozatalával is.

Forrás: Peregi Tamás: Aknakereső játék logikai modellezése

A társadalom öregedése, azaz az idősebb korosztályok arányának növekedése az utóbbi évtizedek egyik meghatározó társadalmi jelensége. A 65 éven felüliek aránya az elkövetkező évtizedekben – kisebb hullámzásokkal – az eddigieknél is erőteljesebben fog növekedni. 2050-re Magyarország népességének közel 30 százaléka lesz 65 éves vagy idősebb.

A demográfiai öregedés az alacsony termékenység és a várható élettartam növekedésének következménye. Ez az oka annak is, hogy az utóbbi évtizedekben a legdinamikusabban az öregedési index növekedett, amely az idősebb korosztályok lét-számának a gyermekekéhez viszonyított arányát fejezi ki. 2009-ben a 65 éveseknek a 14 éves és fiatalabb gyermekekre jutó – 100 főre számított – száma 110 volt.

A magyar férfiak és nők születéskor várható élettartama elmarad az európai átlagtól.
Különösen a férfiak kilátásai rosszak, hiszen a születéskor várható élettartam az ô esetükben 2008-ban 69,8 év volt. A nők mutatója lényegesen kedvezőbb. Ugyanebben az évben a nők várható élettartama 77,8 év.

A várható élettartam nem csupán nemek szerint, hanem társadalmi rétegenként is erősen differenciált. Az iskolai végzettség, illetve a végzett munka jellege erősen meghatározza az életkilátásokat. A magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők, vagy a szellemi munkát végzők lényegesen hosszabb életre számíthatnak, mint az alacsonyabb végzettségűek, vagy a fizikai munkát végzők. A férfiak körében sokkal erőteljesebbek a társadalmi rétegek közötti különbségek, mint a nők körében.

A 65 éves és idősebb népesség egyharmada egyedül él, és 43 százalékot tesz ki azoknak az aránya, akik párjukkal ketten vannak. Napjainkban nem jellemző, hogy több generáció együtt él, ha mégis, akkor az sokkal inkább kényszer, mint szabad választás eredménye.

A generációk közötti kapcsolat lazulása abban is megnyilvánul, hogy egyre kevesebben vannak azok, akik pénzben vagy természetben támogatják más háztartásban élő gyermekeiket, szüleiket, egyéb rokonaikat, csökken a háztartások közötti transzferáramlásban résztvevők aránya

A magyar népesség egészségi állapota közismerten rossz. Ez az idősebb korosztályokra különösen jellemző. 2004-ben a 65–78 év közötti korosztálynak 55 százaléka számolt be arról, hogy mindennapi tevékenységeit korlátozó egészségi problémája van.

A társadalom idősekről alkotott képe ellentmondásos. Bizonyos vonatkozásokban azt lehet mondani, hogy a fiatalabb generációk toleránsabbak az idősebbekkel, mint a korábbi években, míg más tekintetben csökkent az idősebbek társadalmi elismertsége. A fiatalabb generációk ma kevésbé érzik azt, hogy az idősek be akarnak avatkozni az életükbe (valószínűleg ez a tényleges folyamatok szubjektív leképeződése), ugyanakkor például az idősek munkatapasztalata a korábbi évekhez képest leértékelődött.

Az alacsony termékenység és az élettartam meghosszabbodása következtében az utóbbi évtizedekben az európai társadalmak korstruktúrája átalakult, megnövekedett és
a jövőben dinamikusan növekedni fog az idősebb korosztályok népességen belüli aránya. Az idősödés jelenségének térhódítását jól példázza az a tény, hogy az élettartam meghosszabbodása és ezzel összefüggésben a nyugdíjkorhatár emelkedése miatt az időskor alsó határát egyre több vonatkozásban már nem 60, hanem 65 évben határozzák meg. A 2000-es évek elején végzett demográfiai adatfelvétel eredményei is arról tanúskodnak, hogy bármely korosztályt is kérdezzük, összességében a társadalom tagjai az öregkor alsó határának már nem a 60. életévet, hanem sokkal inkább a 65 évet tekintik.

A társadalmi öregedés jelensége európai és hazai szinten is jól dokumentált jelenség. Magyarországon 1990-ben a 65 éves és idősebb népesség aránya 13,2 százalékot tett ki, és ez 2009-re 16,4 százalékra növekedett.

A népesség előreszámítások szerint 2050-re 29,4 százalék, 2060-ra 31,9 százalék lesz az idősebb korosztályok aránya, ami hasonló az Európai Unióban összesített számarányokhoz. Az EU 27 tagállamában 2008-ban 17,1 százalék volt a 65 éves és idősebb népesség aránya, 2050-re 28,8 százalékra, 2060-ra pedig 30 százalékra becsülik azt. Az öregedési folyamatokat jelző mutatószám az időskori függőségi ráta és az öregedési index. Míg az előbbi a 65 éves és idősebb népesség arányát a 15–64 éves korosztályhoz viszonyítva fejezi ki, az utóbbi az idősebb korosztályt a 14 éves és fiatalabb gyermekek létszámának százalékában adja meg. Mindkét mutató értéke erősen emelkedő tendenciát mutatott az utóbbi évtizedekben. 1990-ben az időskori függőségi ráta értéke 20 százalék volt, 2009-ben 23,8 százalék. Ennél dinamikusabb az öregedési index értékének növekedése (64,5-rôl 109,9 százalékra), ami a rendkívül alacsony termékenységgel, így a gyermekek népességen belüli arányának jelentős csökkenésével magyarázható.

Öregedés hazánkban

Gyakran halljuk azt, hogy egy-egy város vagy ország az el öregedés felé tart. Hogy mit is jelent ez? Azt, hogy az össznépesség igen nagy hányad öreg, kevés gyermek születik, magas a halálozási arány. Az viszont, hogy az emberek hogyan élik meg az öregedés folyamatát személyenként változik. Fontos odafigyelnünk egész életünk során az égiszségünkre, hogy az öregedés egy szép folyamat legyen.

Forrás:Monostori Judit: Öregedés

Az antioxidáns A-vitaminról
Az A-vitaminok zsírban oldódó, induktív vitaminok. Szerkezetüket tekintve 20 szén-atomos telítetlen alkoholok, melyek molekulájában egy b-jonon gyűrűhöz két izoprén egységből álló telítetlen oldallánc kapcsolódik. Valamennyi kettőskötés konfigurációja transz. (A kevésbé stabil cisz-változat a látás molekuláris folyamatában fordul elő.) A konjugált kettőskötések miatt az A-vitaminok kémiai behatásokra, oxidációra, redukcióra (hidrogénezés), napfényre, UV-fényre érzékenyek. Viszonylag könnyen észteresednek. Szobahőmérsékleten kristályos állapotúak, olvadáspontjuk 63-64°C.
Savas közegben izomerizálódnak és elvesztik aktivitásukat; a lúgos közeget ellenben jól bírják

Mindkét forma a szervezetben biológiailag aktív, a retinal a látás mechanizmusában játszik szerepet, a retinsav pedig a növekedésre és az immunrendszerre hat. Az élő szervezetekben az A-vitamin gyakran észter-formában van jelen; általában hosszú láncú zsírsavakkal, leggyakrabban palmitinsavval észteresedik. Az észter-formák biokémiai hatása jobb, mint az alkohol-formáé. További praktikus szempont, hogy az észter-alak halmazállapota olajos folyadék, ami pl. injekcióban való adagolást, kényelmesebb felhasználást tesz lehetővé.

A-provitaminok
Az A-vitamin gyakran provitaminként jut be a szervezetbe. Az A-provitaminokat összefoglalóan a karotinoidoknak nevezzük. Nevük a sárgarépából (Daucus carota) ki-vont színes anyag, a karotin nevéből származik.  A jelenleg ismert kb. 700 karotinoid két nagy csoportba sorolható: karotin- vagy xantofill-származék. A karotinok szénhidrogén-vegyületek, a xantofillok pedig oxigénatomo(ka)t is tartalmaznak. Az oxigénatom többféle funkciós csoportban is előfordulhat, része lehet alkoholos OH-csoportnak (karotinoid-alkoholok), ketocsoportnak (oxo-karotinoidok), epoxid-gyűrűnek (karotinoid-epoxidok). A vitaminhatás szempontjából leginkább a karotinoid-alkoholok érdekesek.

Felszívódás, átalakulások, transzport
A karotinok a bélhámsejteken keresztül szívódnak fel. A felszívódás hatásfoka ~ 40%. Nem kötődnek speciális szállító fehérjéhez. Ennek a „szabad” karotinnak csak a kb. fele alakul át A-vitaminná, mert nem elégségesek az epesavas sók, enzimek v. más fontos segédanyagok. Az A-vitaminná történő átalakulást ß-karotinból a karotináz enzim végzi a bélfalban, illetve a májban és tejmirigyben. A karotináz enzim működését a pajzsmirigy hormonjai szabályozzák.  Az A-vitamin felszívódást követő transzportjában több speciális fehérje mint szállító molekula vesz részt.

Az A-vitamin a vérben vagy retinil-észter formában a lipidek kilomikron frakciójában, vagy all-transz-retinol molekulaként ún. RBP (Retinol Binding Protein) retinolkötő fehérjéhez kötődve szállítódik.

A sejtekben a transzport speciálisabb:
Az all-transz-retinol és az all-transz-retinal két intracelluláris izoforma, a CRBP-I és a CRBP-II (Cellular Retinoid Binding Protein) asszociálja és szállítja. Mindkét fehérje képes megkötni az alkohol és aldehid formát is, de a CRBP-I affinitása a retinolhoz kb. 100-szor nagyobb, mint a retinalhoz. A CRBP-II mindkét retinoid formát közel azonos erőséggel köti. Mind a CRBP-I, mind a CRBP-II a legtöbb szövetben expresszálódik már a magzati kor kezdetétől.Raktározása a májban történik retinol formában. A raktárkészlet akár fél évig elegendő, ezért A-vitamin-hiány csak hosszan tartó hiányos táplálkozás vagy tartós zsírfelszívódási zavar következtében alakul ki.
Élettani funkciójában mind az alkohol forma (retinol), mind az aldehid (retinál), mind pedig a sav (retinolsav) szerepet játszik.

A látás folyamatában elsődlegesen retinalra van szükség.A fény abszorpciója a fehérje alapú pigmentek – ún. opszin típusú kromoproteinek– és a 11-cisz-retinal alkotta komplexekben megy végbe. A látási folyamat során a 11-ciszretinal sötétben egyesül az opszinnevű fehérjével, rodopszin képződik, ami a retina fényérzékenységét biztosítja. A fotokémiai reakció során a rodopszinban lévő 11-
cisz-retinál izomerizálódik és transz-retinállá alakul, amely leválik az opszinról.

A ciklus nem megy végbe kvantitatíven, mindig fellép bizonyos veszteség, ami a vérben lévő retinolból pótlódik. Emiatt a retinol (A-vitamin) folyamatos bevitelére van szükség. A retina a kb. 60 mm hosszú, 2 mm átmérőjű pálcikasejtből mintegy 125 milliót, a feleakkora csapsejtekből pedig 6 milliót tartalmaz.Mindkét sejttípus két részre tagol-ható: a pálcikáknál henger alakú, a csapoknál kúpszerű külső szegmens a fény érzékeléséhez szükséges rendszert, a belső szegmens pedig az energia előállítására szolgáló egységeket tartalmazza, végén a jelátadó szinapszissal. A pálcikák külső szegmense egymás fölött elhelyezkedő, különálló, korong alakú lemezkékből áll, melyek membránja tartalmazza a fényt elnyelő rodopszint. A csapok membránrendszere viszont összefüggő, és egyúttal sejthártyaként is szolgál.
A fény kiváltotta kémiai jel mindkét típusnál a sejtmembránban alakul át elektromos jellé, melyet aztán a szinaptikus vég továbbít más sejtek felé.

Tények az antioxidáns témakörében

Antioxidáns alatt az élő szervezetben, illetve a táplálékban található, természetes vagy mesterséges vegyületeket értjük. Az antioxidáns két nagy csoportra oszlik: a természetes antioxidáns mellett a másik a mesterséges antioxidáns. Természetes antioxidáns például az A-vitamin, a C-vitamin vagy az E-vitamin, míg mesterséges antioxidáns tartalma van többek között néhány élelmiszernek és a gyógyszereknek. Továbbá felhasználásra kerül az antioxidáns például a kozmetikumokban illetve nehézipar anyagokban.

Forrás: Kelemen János: Vitaminok

Az alvás szerepe az anyagcsere-szabályozásában

A jó minőségű és kielégítő mennyiségű alvás hatása a hormonrendszerre és a glükóz anyagcserére nem új keletű meg figyelés: az első kutatási eredmények több mint negyven évvel ez előttről származnak. A téma kutatásának folytatását azonban több szempont is indokolja.

Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb méreteket öltött a lakosság krónikus alvás megvonása, pedig egy amerikai felmérés szerint az emberek döntő többsége több mint hét óra alvást tart szükségesnek ahhoz, hogy a legjobbat tudja nyújtani munkája során. Ezzel szemben a vizsgálatban megkérdezettek 44%-a alszik 7 óránál kevesebbet, 16%-uk pedig 6 óránál is kevesebbet tölt éjjeli nyugalomban. Ez az eredmény azért elgondolkodtató, mert a túl kevés alvást olyan betegségekkel hozzák összefüggésbe, mint a világszerte egyre gyakoribb elhízás és a cukorbetegség. Bizonyítást nyert továbbá, hogy a szintén növekvő számban előforduló obstruktív alvási apnoe (OSA) gyakran jár együtt metabolikus rendellenességekkel. Az epidemiológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy az obezitás növekedését párhuzamosan követi az OSA előfordulási gyakoriságának emelkedése. Bármely kutatás tehát, mely csökkenti e fenti betegségek kialakulásának kockázatát igen nagy jelentőségű

Egészséges felnőttekben az agyalapi mirigy és a szabályozása alatt álló hormonok felszabadulása ciklikus módon igazodik az alvás–ébrenlét-fázisokhoz. Az emberi alvás REM- és NREM-ciklusokra osztható. A mély, NREM-fázis során lassú hullámok láthatók az EEG-n, melyek a thalamocorticalis neuronok szinkron aktivitása miatt jönnek létre. Ezt a folyamatot egyéb jellegzetes változások is kísérik: csökken az agy glükóz felhasználása és a szimpatikus idegrendszer aktivitása, míg a vagustonus nő. A növekedési hormonok szintje emelkedik, az agyalapi mirigy–mellékvese-tengely pedig gátlás alá kerül. Ezek a folyamatok hatással vannak a szénhidrát-anyagcserére.

1998-ban felfedeztek két peptidet, az orexin A-t és az orexin B-t, melyek a laterális hipothalamuszban képződnek, és az alvás–ébrenlét-ciklus, illetve az étvágy neuroendokrin szabályozása közötti kapcsolatért felelősek. Az orexin részben szerepet játszik a felébredés folyamatában, részben pedig a szervezetet sarkallja táplálékfelvételre, különösen, mikor a szervezet táplálékhiánnyal küzd.Az orexin tartalmú neuronok ébrenlét során aktívak, és alvás során nyugalomban vannak. A rendszer elégtelen működésekor alvászavarok lépnek fel (pl. narkolepszia vagy OSA). Amikor életvitelünkből adódóan nem alszunk eleget, az orexin rendszer túlaktiválódik, hogy a növekvő álmosság ellenére is ébren tudjunk maradni.

Az alvás mennyiségi és/vagy minőségi zavara esetén fellépő metabolikus változásokat az elmúlt években kezdték el tanulmányozni. Fiatal, egészséges felnőtteken végzett kutatások során (Spiegel, 1999) az alvásmegvonás 40%-kal csökkentette a glükóz-toleranciát, és bizonyos mértékben az inzulinszenzitivitást is. A vizsgálatban részt vevő önkéntesek hat napon keresztül napi 4 órát aludtak, majd 6 napon keresztül 12 órát engedték őket aludni. A vizsgálat során, az ötödik napon már 40%-kal csökkent szervezetükben a glükóz-tolerancia.
Egy 2008-as vizsgálat során Tasali és munkatársai azt kutatták, hogy a lassú hullámú alvásfázisok hiánya milyen összefüggést mutat a szénhidrát-anyagcserével. Egy akusztikus ingerrel a mély alvást felszínesebb szintre hozták – mely azonban felébredéshez nem vezetett –, az alvás összmennyiségét azonban nem csökkentették. (A mély alvásfázisok hiánya obstruktív alvási apnoéra is jellemző). Abban a csoportban, ahol az alvás mélységét befolyásolták, jelentősen csökkent az inzulinszenzitivitás. Ez az eredmény azt bizonyítja, hogy nemcsak a kevés, hanem a rossz minőségű alvás is kóros irányba tolja el a szénhidrát-anyagcserét.

Egy 2004-ben történt vizsgálat során (Spiegel, 2004) a leptin és a ghrelin alvás megvonás hatására bekövetkező koncentrációváltozását tették tanulmány tárgyává. Alvásmegvonás során (két éjszakán keresztül csupán 4 óra alvás) a ghrelinkoncentráció 28%-kal növekedett, míg a leptiné 18%-kal csökkent. Az éhségérzet 23%-kal nőtt, és elsősorban a magas szénhidráttartalmú élelmiszerekből fogyasztottak többet az önkéntes vizsgálati alanyok. Schmidt és munkatársai egy 2008-as vizsgálat során kimutatták, hogy egyetlen éjszakányi alvásmegvonás során is szignifikánsan nő a plazma ghrelinszintje.

Az alvás mennyiségi és minőségbeli fontosságára hívja fel a figyelmet a metabolikus betegségek és az obstruktív alvási apnoe kapcsolata is. Obstruktív alvási apnoéban mind az alvás mennyiségi, mind pedig a minőségi (lassú hullámú alvás csökkent aránya) zavara fennáll. OSA-ban a diabétesz prevalenciája 17–48% között mozog. Policisztás ovárium szindrómás betegeknél (PCO) az esetek 44–70%-ban, akromegáliában 19–23%-ban, hipotireózisban 50–100%-ban és Cushing-szindrómában 18–32%-ban találtak OSA-t. Nem diabéteszes betegekben a CPAP használata mellett javuló szénhidrát-anyagcserét tapasztaltak. Egy 2007-es vizsgálat alapján úgy tűnik, hogy már meglévő diabétesz esetén OSA-s betegeknél a CPAP használata nem javította szignifikáns mértékben az inzulinrezisztenciát, illetve több vizsgálat is készült a diabétesz és az OSA kapcsolatának tisztázása céljából. Az eredmények azonban nem igazoltak ok-okozati összefüggést az OSA és a diabétesz kialakulása között.

Mindezek alapján elmondható, hogy a kielégítő mennyiségű és minőségű alvás nemcsak a jó közérzethez kell, hanem orvosi jelentősége is kiemelkedő fontosságú. Az alvásmegvonás, illetve az alvászavarok felismerése fontos orvosi feladat, kezelése pedig hozzájárul az endokrin-rendszer kielégítő működéséhez.

Alvás, mint életelem

Biztosan mindenkivel előfordult már, hogy igen kevés órát sikerült az alvás pihentető állapotába töltenie, egy hosszúra nyúlt mulatozás vagy egy határidős munka miatt. Ami másnap ez emberre vár, az igazán nem jó érzés. Az alvás hiány a kellemetlen közérzeten kívül bizony szervezetünket is megterheli és komoly élettani következményei lehetnek. Ezért nagyon fontos odafigyelni, mert a megfelelő mennyiségű alvás életmentő is lehet.

Forrás: Radnai Anna: Az alvás szerepe az anyagcsere-szabályozásban

Játszani jó.
A gyermek játékában örömét leli, mely kisugárzik az egész családra. Öröm követni a gyermekek napról napra történő ügyesedését, sikerélményét. Az otthoni, óvodai, iskolai környezet, a játékszerek teret adnak a személyiség kibontakozására, készségfejlődésre, ízlésük formálódására, esztétikai érzékük alakulására. Ezeket figyelembe véve belátható, hogy léteznek „jó és rossz játékok”. Egyik-másik boltokban megvásárolható holmit, szívesen nem is adnánk gyermek kezébe. Másról pedig nem is gondolnánk, hogy játék,talán csak kidobásra váró törött holmi, melybe a gyermek belelátja „varázspálcáját” és nagyobb örömét leli benne, mint egy vásárolt drágaságban.

Szeretnénk segítséget nyújtani a játékboltokban való eligazodásra, és hogy hogyan lehet „a semmiből, hasznos és örömteli játékélményt teremteni” a hétköznapokra. Különös tekintettel ajánljuk példáinkat azoknak a szülőknek, akiknek gyermeke az írott vagy beszélt nyelv alkalmazásában több támogatást igényel.

A játék az öröm keresése. Az egyik legmeghatározóbb személyiségalakító erő. A játék által ügyesednek a gyerekek, okosodnak, megismerik az anyagok, tárgyak tulajdonságait, kapcsolatait. Próbálgatják, hogy ezekben önerőből milyen változtatásokat tudnak elérni. Ilyenek a többszöri elrejtések és megkeresések, gurítgatás, simogatás, nyomogatás vagy a gyűjtögetés. Személyiségzavarok, elfojtott érzelmek, indulatok levezetése történhet közös játékban, együttműködésben. Meg kell teremteni a szabad mozgás, az önállóság, a kezdeményezés és a közös játék lehetőségeit

Játék vagy tanulás?

Minden tapasztalattal gazdagabbak leszünk, tanulunk valamit! Vajon van-e határa a játéknak és a tanulásnak? Az első hetekben legmeghatározóbb fejlődés, az érés. A későbbiekben a tanulási képesség határozza meg az érést. Másfél-két éves kor körül nagy változást hoz a beszéd kialakulása. Továbbiakban a gondolkodás és a nyelvi ügyesedés egymást erősítik.
Óvodás kor végéig a játék a színtere a gyermek formálódásának, tanulásának.

A játékon belüli tanulás a leghatásosabb tanulási forma, mert igazodik a gyermek szükségleteihez, vágyaihoz. Szabad teret ad a próbálgatásoknak, személyes élményeken keresztül ismerhesse meg a világot. A gyermek fokozatosan lesz képes egyre bonyolultabb játékok átlátására, egyre tudatosabb résztvevő, és apránként képessé válik a közvetlen tanulásra. A kisgyermektanulás utáni vágya belülről fakad, ez a természetes kíváncsiság minden játék mozgatórugója. Kielégületlenül ez az alaptermészet elsorvad.

Ezért fontos figyelmet, időt szentelni a gyermekek legkorábbi érdeklődésének, kíváncsiságának. A játékokon keresztül fenntarthatjuk ezt a természetes kíváncsiságot a tapasztalatszerzés iránt, mely a tanulás alapja.

Játékfajták megjelenése a korosztályok tükrében:
Sok szempontot érdemes figyelembe venni, ha azon gondolkodunk, hogy bizonyos korú, -nemű gyermekünkkel, hasznos játékokat válasszunk. A mostani csoportosításban a játékok szerepe felől közelítjük meg a kérdést, a legelterjedtebb szakirodalmi szempontok alapján

Gyakorló vagy funkciójáték
Nagy szerep jut a felnőtteknek, ők biztosítják a játék feltételeit. Ez a játékforma a születéssel kezdődik. A gyermek mozgását, értelmét, beszédét alakítja ki, szagló, látó, tapintó, halló, mozgató agyi érzékelő folyamatok „edzésével”.
Az érzékszervek összehangolódása fejleszti a kreativitást. Az utánzó játékok, ismételgetések, erősítik a gyermek biztonságérzetét.
Folyamatos mozgásos ügyesedést tapasztalhatunk: tárgyak után nyúlást, fogás (mozgásos-látásos tapasztalatok bonyolult együttműködése), két kéz együttműködése rendeződik, megjelenik a tárgyak használata, kialakul a hüvelykujj és a mutatóujj együttes mozgásának differenciáltsága, önállóan talál ki tevékenységeket a tárgyak helyettesítésével. Kialakul a forgás, kúszás, mászás, feltérdelés, felülés, állás és járás. Óvodás korban ezek tovább bonyolódnak: fel-lemászás, hintázás, lejtőn mászás, egyensúlyozás, egy lábon és páros lábon való ugrás. Ide sorolhatók a beszéd fejlődéseként meginduló élményt nyújtó, hangot adó tevékenységek. Arc-, ajak-, és nyelvjátékok, torokhangok és hangutánzások. Később a cselekvésekhez kötődnek a tárgyak megnevezései is, amely az én-tudat kiformálódásának az útja. Tagolódik számára a világ tárgyakra, helyszínekre, és lassanként megjelenik majd világképében saját maga.Szociális kapcsolatteremtés kerül előtérbe a funkciójátékok során.
Kezdetben a felnőtt és a gyermek között, majd kialakul gyermek és gyermek között.
A személyiségfejlődésben nagy szerepet játszanak az ekkor szerzett sikerélmények, öntudatot alakítanak, a biztonságérzetet erősítik és ezek együttesen, mind bonyolultabb feladatokra ösztönöznek. Mindezen tevékenységek mozgatórugója a kíváncsiság és a titok. Könnyen elképzelhetjük, ha egy gyermek annyit tesz, hogy a babájáért belenyúl a kosárba, de a maci akad a kezébe, és azzal kezd játszani, mennyi sok új tapasztalatra tesz szert. A váratlan fordulat izgalma, a kíváncsi tapogatózás, ahogy a szemével figyelgeti a macit, mind gazdagítják ismereteit.

 Szerepjáték
A feldolgozott élményekből, begyakorolt funkciójátékokból alakulnak ki a szerepjátékok. Negatív élmények ismételt átélése enyhülést hoz, ez a feldolgozás, nagyon fontos.

Szabályjáték
A gyermek mindennapi játéktevékenységét átszövik a saját maga, vagy a társak közössége által felállított játékszabályok. Később a játékon kívül álló tervező szabályaihoz szükséges alkalmazkodni. A gyermek idősödve bekapcsolódik a társadalomba, melynek szabályai rá is érvényessé válnak. A szabályjáték már magasabb intellektust igényel, észben kell tartani az előzőekben meghatározott feltételeket, miközben pillanatnyi célokat kell követni.

Alkotójátékok
A jól begyakorolt funkciójátékokon alapulnak. Ennek során a gyermek megtanul tájékozódni síkban, térben, különböző műveleteket végezni tárgyakkal, azokból új rendszereket alkotni, különbséget tenni, megegyezőséget felfedezni. A alkotó játéktárgyak véletlen összeillesztésével kezdődik. Később két vagy több tárgy összeillesztésével már akár új formát is meg tud nevezni a gyermek. „Tornyot építettem.” Ennek során kialakulnak a „rész-egész” fogalmak. Összeillesztésen, szétvételen keresztül,átfűzéssel, becsavarással forgatással a ügyesedés is nyomon követhető. Így a felhasznált elemek növekedése minőségi változást is hoz a gondolkodásban

Művészeti játékok
A művészeti játékok valójában átmenetet alkotnak a játék, a munka és az önkifejezés, az
elvont kommunikáció között. A művészi játék alapja művészi élmény. Fontos már egészen kisgyermek kortól rendszeresen felhívni a gyermek figyelmét a látott formákra, díszítő motívumokra a közvetlen környezetben, mesekönyvek illusztrációira. Hasonlóan kell hangsúlyt fordítani nem csak a látott, hanem a hallott élmények feldolgozására is. Az utcazajokból szűrjük ki rendszeresen a jól elkülönülő járművek, vagy természet hangjait. A gyermek ezek után válik képessé finomabb zörejek, hangszerek hangjainak, emberi beszédhangoknak a megkülönböztetésére. Az észlelés véget nem érő finomodása teszi lehetővé a hangszereken való művészi játék elsajátítását.

A fejlesztő játékok pozitív hatása

A gyermekünkkel való játék nem csak mókás és szórakoztató, de nagyon hasznos is lehet. Szinte minden játékot sorolhatnánk a fejlesztő játékok kategóriájába is, hiszen a legtöbb tevékenység elsajátítás egyben is. A fejlesztő játékok nem más célt szolgálnak, mint hogy játszva segítsük gyermekünket, fejlesszük készségeit, úgy, hogy ő mindebből semmit sem érez, nincs a vállán a kényszer súlya. S ma már szerencsére a hagyományos (és örökzöld) játékokon kívül modern fejlesztő játékokkal is találkozhatunk a boltok polcain, melyek specifikusan egy-egy vagy több fejlesztési témára specializálódnak.

Forrás: A játék hatalma: XI. Kerületi Logopédiai Intézet kiadványa

A szeretetről olvasgattam, amikor rátaláltam a Szeretetmesék című könyvre. A következőkben egy görög mítosz kerül feldolgozásra, a szeretet szemszögéből:

Amikor Orfeusz Perszefoné és Hádész előtt állt és ott előadta a kérését, és az Eurüdiké iránt érzett szerelméről énekelt, akkor Hádész látta, hogy ez az ember tud valamit, amit ő nem; szeretni. Arra gondolt Hádész, hogy jó lenne, ha ő ezt érezné Perszefoné iránt, milyen jó lenne, ha sütne rájuk a nap és a fejükre cseresznyevirág szirmok hullanának a langyos szélben, de hát itt az Alvilágban ilyesmi nincsen, ide nem jut el egy szikrája sem a fénynek.

Hádész hallgatott. Perszefoné arra gondolt, hogy milyen más volt minden, amikor ideérkezett. Hádész imádta őt,
és kívánta és harcolt érte mindenkivel... de nem szerette; és lám itt ez az ember - Orfeusz-, aki szereti a feleségét, nem imádja, kívánja és harcol érte, hanem csak szereti. Íme a legboldogabb férfi és a legboldogabb asszony! Perszefoné hallgatott. Hosszú ideig várta Hádésztól a szeretetet, de már megértette, hogy itt nincsen fény és nincsen szeretet. Perszefoné arra gondolt, hogy milyen jó lehetett volna...

Megfogta Hádész kezét és így szólt: „Engedd meg, hogy tovább szeressék egymást, én kérlek erre, mert Orfeusz éneke a lelkemig hatolt és megindított. Légy könyörületes Hádész!” Hádész nem felelt, mert visszaemlékezett a napsütésre, majd némán Eurüdikét szólította.
Eurüdiké csendesen megállt a trónnál, szemét a földre szegezte.
- Eurüdiké - szólt Hádész - férjed, Orfeusz eljött érted ide le az Alvilágba. Elengedlek, pedig innen távozni nem szokás, egy feltétellel: Orfeusz elől megy, te mögötte és nem fordulhat meg és nem láthat téged, amíg ki nem értetek innen. Elfogadod a feltételt?
- Ó Hádész, köszönöm a kegyet, amit irányomban gyakoroltál. Perszefoné Úrnő, sosem felejtelek el, nem fogjuk elfelejteni, hogy boldogságunkat a Te közbenjárásodnak köszönhetjük.

Orfeusz Perszefoné szemébe nézett és látta, hogy az Úrnő mosolyog és ez a mosoly ezt mondta: „Legyetek boldogok helyettem is, szeressétek egymást örökké. Orfeusz, hitet adtál nekem.” Orfeusz tudta, hogy Eurüdikét Hádész elengedte, és azt is tudta, hogy Eurüdiké követni fogja. Biztos volt, nem volt benne kétség csak hit, eltökéltség és szeretet. Elindult és hallotta Eurüdiké lépéseit a háta mögött. A vigasztalan lelkek sorfala között haladtak el, egy pisszenés sem hallatszott, csak a lépteik nesze. Kerberosz rosszindulatúan bámult és lihegett,
de ő nem is tudott máshogy bámulni csak rosszindulatúan, mert így született.

Végül elérkeztek a Sztüxhöz, ahol Káron előbb Orfeuszt vitte át, utána Eurüdikét és kicsit csodálkozott, hogy ez milyen új módi. Káron evezője csobbant a vízben, Orfeusz pedig elindult, tett két lépést, azután megállt, hallgatta, hogy Eurüdiké követi-e.
Megnyugodva hallotta a háta mögött a lépteket és úgy ment tovább. Látta, hogy itt már nem olyan köves a talaj és csenevész virágok is nőnek. Mintha a völgy sziklái is alacsonyabbak és kevésbé fenyegetőek lettek volna, de fény nem volt, csak szürke félhomály.

Újra

Hirtelen vége lett, kiértek a völgyszoros végén egy virágos mezőre, a távolban erdős dombok látszottak - talán egy olajfaliget -, érződött a vadvirágok fűszeres illata és a rovarok és madarak zaja hallatszott. Orfeusz bódultan sétált ki a rétre és alig vette észre, hogy már nem csikorognak kavicsok a saruja alatt és ekkor rátűzött a melegítő napsugár.
- Orfeusz, szerelmem! - szólalt meg mögötte Eurüdiké és egy finom kéz érintését érezte a
karján.
Megállt és megfordult.

forrás: Lily Water:Szeretetmesék

Következzen a lezáró rész ebben a témakörben:

4. rész

A Williams-szindróma és a munkamemória összefüggésében egy sajátos találkozási pont válik igen érdekessé: az, amikor a nyelvet a téri viszonyok leírására használjuk. Williams-szindrómában a téri kogníció szelektív károsodása mellett a nyelvi funkciók viszonylagos épsége a jellemző. Ha így van, akkor a téri kogníciós deficit lerontja-e a nyelven belül speciálisan a téri viszonyokat megragadó részterületet? Az már régebbi kutatások eredményéből is kiviláglott, hogy a téri megismerés és a nyelv térleíró szeletének fejlődése összefügg. A téri nyelv fejlődése a már előzetesen kialakuló preverbális térkoncepcióra épül, és ezt alakítja tovább. A tárgyak alakjának észlelése pedig azért fontos a nyelvtanulásban, mert a tárgynevek tanulásában a formával való megfeleltetés alapvető. Ha például szokatlan színű tárgyat látunk (mondjuk egy rikító piros kanalat), attól az még kanál (felnőttek és gyerekek is így osztályozzák), vagyis az atipikus szín nem feltétlenül mond ellent egy adott tárgyosztályba tartozásnak. Ugyanakkor egy nem kanálformájú tárgy lehet-e kanál? Erre már többnyire nemleges választ adnánk. Az alak nagyban összefügg a funkcióval (evőpálcika nem jó a kanál szerepére), de tárgyneveket, például a „kanál” szót, közvetlenül a tárgyak látható formájához kapcsoljuk, s nem például az evés funkciójához.

A téri megismerés és a nyelv térleíró szerepe közötti specifikus összefüggés azért is érdekes, mert e megfigyelés ellentmond a nyelvpszichológia Noam Chomskytól eredeztethető modularista felfogásának. Ez utóbbi szerint a nyelvi képességünk öröklött, és egyéb kognitív készségeinktől függetlenül, szinte elszigetelten fejlődik (noha működése során természetesen kapcsolatba kerül egyéb megismerési képességeinkkel). A szerző ötödik vizsgálatában azt a kérdést tette fel, hogy vajon a téri kontrollcsoport tagjai felülmúlják-e téri nyelv tekintetében a Williams-szindrómás csoportot? Amennyiben igen, a munkamemóriájuk különbsége lesz-e ezért a felelős? A gyerekek négy csoportja egy nyelvfejlődési tesztben vett részt: a vizsgálat vezetője színes műanyag tárgyakat helyezett különböző pozíciókba a szemük láttára. Ezt követően kérdéseket tett fel a látott eseményről. Válaszaikban a gyerekeknek téri ragokat és névutókat kellett használniuk (például: Hol van a piros négyzet? – A poháron; Honnan veszem el a zöld kört? – A doboz elől stb.). E téri ragok és névutók használatában a Williams-szindrómás gyerekek gyengébbek voltak még a jóval fiatalabb téri kontrollcsoportnál is. Ugyanakkor nem téri morfológiai produkcióban már nincs meg ugyanez a különbség.

Többes szám és tárgyrag szabályos eseteit Williams-szindrómás gyerekek ugyanolyan jól képzik, mint a téri kontrollcsoport tagjai, a kivételeknél pedig a Williams-csoport teljesített jobban.
A munkamemória szerepét is sikerült igazolni: a Williams-szindrómás csoporton belül statisztikailag összefüggött egymással a téri névutók ismerete és a téri munkamemória terjedelme. A ragok ismeretében nem volt hasonló összefüggés, feltehetőleg azért, mert a ragok gyakoribbak, túltanultak, és alkalmazásuk nem követel meg téri kogníciót, mint a névutóké (például annak villámgyors végiggondolását, hogy tényleg a két ház KÖZÖTT volt-e az autó, vagy MÖGÖTTÜK).

A téri nyelvi kifejezések elsajátítását a téri és verbális munkamemória komponens egyaránt befolyásolja; a negyedik és az ötödik kísérlet fényében pedig a téri munkamemória különbségei jórészt megmagyarázzák a Williams-csoport és a téri kontrollcsoport közti különbséget a téri nyelv használatában.

Összességében tehát a szerző vizsgálatai részletes képet tárnak az olvasó elé a munkaemlékezet szerepéről a nyelvi, illetve téri kogníció fejlődésében, s mindezt egy speciális fejlődési tünetegyüttes, a Williams-szindróma vizsgálatán keresztül. Az első 7-8 életévben a verbális munkaemlékezeti kapacitás és a szókincs-elsajátítás üteme erősen összefügg. Williams-szindrómában a megismerő rendszer jelentős része károsodik, ám a verbális munkamemória épen marad. Ennek következménye, hogy a szavak hosszú távú fonológiai reprezentációja jó; a személy sok szót használ, de a jelentésükkel nem mindig van tisztában. Élete során végig támaszkodnia kell verbális munkamemóriájára a nyelvelsajátításban, ezért a morffonológiai rendszer színvonala és a verbális munkaemlékezet kapacitása között erős összefüggés fedezhető fel.

Befejezésképpen a második kísérlet értelmezéséhez fűzök még néhány megjegyzést.
A javasolt értelmezés szerint (lásd fönt), az a tény, hogy a Williams-szindrómások a szabályos és kivételes nyelvtani esetek ragozásában egyaránt károsodást mutattak, ellentétben áll a kettős feldolgozási rendszert (szabály generalizáció, illetve egyenkénti kivételtanulás) feltételező modellek jóslataival. Ez azonban nincs így. Az az eredmény pedig, hogy a Williams-csoportban, illetve a szókincsben illesztett kontrollcsoportban azonos mintázat jelentkezett a szabályos és a kivételes formák produkciójában (a kivételes formáknál mindkét csoport tagjai többet hibáztak), szintén remekül megfér a kettős feldolgozási modellekkel. A kettős feldolgozási modellek az elmélet szintjén semmilyen ellentmondásban nem állnak a munkamemória-modellel. Ha elfogadjuk a szerző felfogását, mely szerint a munkamemória egy eredendően nem specifikus, nem nyelvi kapacitáskorlátot vezet be a nyelvi anyag feldolgozásába, akkor akinek magasabb a munkaemlékezeti kapacitása, az egyszerre lehet hatékonyabb a szabályszerűségek felismerésében (azért, mert több anyagot tárol egyszerre a munkamemóriájában, s így könnyebben ismeri fel a szabályokat) és a kivételek tanulásában.

Inkább arról van szó, hogy idegrendszeri adatok (például klinikai disszociációk) nem támasztják alá a szabály–kivétel kettősséget a feldolgozásban. Nincsenek például olyan idegrendszeri sérültek, akik csak a szabályos, vagy csak a kivételes nyelvtani eseteket tudják megtanulni (míg sérülésük előtt mindkettőre képesek voltak). Ez azért lényeges, mert más esetekben létezik ilyen kettős disszociáció: például agysérülés eredményeképp elveszhet az alaklátás, de megmaradhat a színlátás. Fordított eset is lehetséges: másfajta sérülés
eredményeképp megtartott alaklátás mellett eltűnhet a színlátás.

Az asszociációs hálózatmodellek szintén csak akkor állnak ellentmondásban a munkamemória-modellel, ha egységesnek tételezzük fel őket; az viszont igaz, hogy azok a mesterséges neuronhálózatok, amelyekkel a nyelvelsajátítást igyekeztek modellezni a nyolcvanas évektől kezdődően, valóban egyetlen hálózattal igyekeztek tanultatni szabályokat és kivételeket egyaránt. A megismerés-kutatás egy új útja. A párhuzamos feldolgozás. Úgy tűnik számomra, hogy az emberi memória szerveződésének modellje, s benne a munkamemória koncepciója, meglehetősen független a kogníció olyan általános elveitől, mint a fent említett szimbólummanipulációs elképzelések, vagy elméleti alternatívájuk, az asszociatív hálózatok. Egy nem specifikus tárolási korlát feltételezése a megismerés többféle általános elméleti keretével is összhangba hozható.

A munka memória komponensei

A munka memória egy olyan többkomponensű rendszer, mely képes rövid ideig tárolni, és manipulálni az információt. A munka memória két alrendszere a téri-vizuális vázlattömb, mely a vizuális és téri információk időleges tárolásáért felelős, valamint a fonológiai hurok, mely a fonológiai, beszédalapú információk időleges tárolásáért felelős. Ezek a komponensek mind viselkedéses, mind idegtudományi módszerekkel, mind a fejlődés szempontjából jól elkülöníthetőek a munka memória témakörében.

forrás: Racsmány Mihály: A munkamemória szerepe a megismerésben

A sport nem csak kellemes kikapcsolódás, de nagyszerű módszer egészségünk megőrzésére is.

A rendszeres testedzés fiziológiai, szomatikus hatásairól szeretnék rövid áttekintést adni és ezzel meggyőző érveket és bizonyítékokat felsorakoztatni azon törekvés mellett, hogy a rendszeres testmozgás iránti pozitív attitűd, mennyire fontos az egészségünk megőrzése érdekében. A rendszeres testedzés kiemelt fontosságú tevékenység kell, hogy legyen a katonák számára is, hogy ezáltal biztosíthassák a harckészültséget, illetve képesek legyenek a
NATO, missziós feladatainak magas szintű ellátására. Ahhoz, hogy a fizikai aktivitás iránti igény az életstílus részeként szokásszinten rögzüljön, a megfelelő alapokat már gyermekkorban szükséges lerakni. A téma azért is égetően fontos és aktuális, mert a lakosság szomatikus állapota tekintetében – a morbiditási és mortalitási adatok fényében – 30 ország között Magyarország csupán a 28. helyre kerülhet. A kelleténél korábban elhalálozó magyarok testi kondíciója feltűnően rossz, pedig az egészséges esti kondíció elválaszthatatlan az egészséges lelki állapottól. /”Mens sana in corpore sano”/ Ez az örökérvényű gondolat adja a lehető legszélesebb bázisokon kifejlesztett és fenntartott lakossági sportolás fontosságát. /Vizi, 2004/

A sport szociális jelentősége az Európai Unióban és Magyarországon

Az Európai Unió polgárainak mintegy harmada folytat rendszeres sporttevékenységet, így a sport méltán nevezhető a XX. századi Európa egyik legjellegzetesebb társadalmi jelenségének. A sport az európai civil társadalmak legmagasabb szervezettségi szintet elérő
egysége, a társadalomban betöltött szerepet a 600000-nél több sportklub jelenléte bizonyítja. A fejlődést jelzi az egyes sportok követőinek számában bekövetkező folyamatos növekedés, a sportok iránti közérdeklődés a sport társadalomban betöltött szerepe és nem utolsósorban a sport, a gazdaság és a társadalom markáns jellegzetességévé vált.
Magyarországnak egy sajátos, többszörösen paradox helyzettel kell majd szembenéznie. Az kétségtelen, hogy a magyar társadalom talán legnyomasztóbb gondja a lakosság egészségi állapota, életmódja. Társadalmilag nem elhanyagolható kérdés, hogy fiataljaink vajon öröklik-e a magyar felnőtt lakosság egészségügyi mutatóit, azaz a ma társadalma milyen életesélyeket és életminőséget kínál a holnap magyar állampolgárainak. Eddig sajnos nem sikerült elismertetni az egészségfejlesztés, a prevenció fontosságát, melynek egyetlen kiemelt fontosságú eleme az aktív életmóddal együtt járó rendszeres testmozgás. Tény, hogy az új technológiák alkalmazásának következtében kialakuló mozgásszegény életmód hatására folyamatosan csökken a lakosság fizikai teljesítő képessége, a számítógéppel végzett munka következményeként fokozódik az elszigeteltség, visszafejlődik a csapatmunkára való készség, mely maga után vonja a társadalmi szabályok tiszteletének fellazulását is. /Sport éve, 2004/

A fizikai aktivitás és egészségünk

Fizikai aktivitást jelent egyrészt az egyén mindennapos tevékenységének fizikálisan mérhető, tárgyalható része. Ennek volumene, intenzitása függhet az alkattól, motivációtól illetve a környezet elvárásaitól. A fizikai aktivitás körébe tartozik természetesen a sporttevékenység is ezen belül a szabadidősort, a rekreációs tevékenység aktív elemei, továbbá a szervezett sport, illetve versenysport különböző formái. Fontos területe lehet a fizikai aktivitásnak a mozgásterápia, amely a kórfolyamatokra pozitívan ható, preventív, regeneráló hatású mozgásanyag. Ennek integráns része a gyógytorna, melynek legfontosabb célja a funkció javítása. /Czeglédi, Balajti, 2005/ Világszerte komoly kutatások folynak a testedzési szokások és az egészségi állapot közötti kiterjedt kapcsolatrendszer feltárására. Tanulmányok és cikkek foglalják össze azokat az eredményeket, amelyek hitelesen bizonyítják a rendszeres testmozgás halálozási kockázatcsökkentő hatását, a populációs átlagélettartam növelő hatását, illetve számos betegség kialakulásában közrejátszó preventív hatását. Vizsgálatok kimutatták, hogy a rendszeres testedzés hozzájárul a lipid értékek javulásához, megakadályozza az elhízást, javítja az általános közérzetet, serkenti az ember kreativitását, növeli a munkateljesítményt, csökkenti a csontozat és izomzat sérülési kockázatát, illetve csökkenti a betegségben töltött napok számát. /Kiss, 2003/ Modern felfogásunk szerint a fizikai aktivitás minél magasabb szinten tartása elengedhetetlen a modern világ kihívásainak elhárításában, kezelésében, jelentősége, pedig túlmutat a betegségekkel kapcsolatos utókezelésen, rehabilitáción. Ma már természetesnek tekinthető, hogy a kardiorespiratórikus rendszer, az endokrin rendszer és a többi szervrendszer kifogástalan működéséhez szükséges a rendszeres testmozgás. Statisztikai adatok támasztják alá, hogy a vezetőhalálokként szereplőbetegségek többsége összefüggésbe hozható a mozgásszegény életmóddal, valamint az elhízással. /Czeglédy, Balajti, 2005/

Tégy az egészséges életmód érdekében

Az egészséges életmód számtalan összetevőből áll, úgy mint: helyes táplálkozás, megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztás és természetesen a sport. Az egészséges életmód megőrzése érdekében számtalan sportág közül választhatunk, akár egyéni vagy csapatelfoglaltságra is alkalmat keríthetünk. Az egészséges életmód szem előtt tartása nagyon fontos, ha hosszú és egészséges életet szeretnénk élni, elkerülve a kórházakat és a gyógyszeres kezeléseket. Egyszerűen, némi odafigyeléssel tehetünk azért, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben!

Forrás: Detre Zoltán százados: A sport egészségmegőrző szerepe

3. rész

A gyermek nyelvtanulásában e szimbolista felfogás a szabályszerűségek felismerését hangsúlyozza a nyelvi kreativitás egyik alappilléreként. A gyermek nyelvtanulása nem utánzás, hanem új, előzetesen nem hallott közlések létrehozatala. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a gyerekek az őket érő nyelvi anyagból képesek fokozatosan kiszűrni és alkalmazni a nyelvtani szabályszerűségeket. E szabály generalizáció azonban nem tudatos: egy anyanyelvét kitűnően beszélő 6 éves gyerek egyet sem tud megfogalmazni abból a rengeteg nyelvi szabályból, melyet amúgy tökéletesen használ. A szimbólummanipulációs
felfogás szerint tehát az alaktan (morfológia) elsajátítását e nem tudatos szabály generalizáció közvetíti, és ezért az nem függ össze a munkamemória kapacitásával.

Egy másik felfogás szerint az alaktan elsajátítása egy egységes, asszociatív hálózat módjára szerveződő emlékezeti rendszer útján valósul meg. E modell jóslata az, hogy a memória egyéni különbségei befolyásolják az alaktan elsajátítását. Ugyanakkor e modell ellentmond a munkamemória-koncepciónak abban, hogy utóbbi szerint a rövid idejű tárolás kapacitása nem egységes, hanem eltérő modalitásokban (pl. nyelvi, vizuális) különböző lehet. Létezik egy olyan felfogás is, amely a nyelvtan szabályszerű, ismétlődő eseteinek elsajátítását szabálygeneralizációval magyarázza, a kivételes, illetve szabállyal nem jellemezhető eseteket pedig asszociatív emlékezeti rögzítés útján. (A magyarban az utóbbira egy példa a helységnevekhez kapcsolt -ba, -be, illetve -ra, -re végződések esete. Hibás például azt mondani, hogy „Miskolcba megyek”, és helyes az, hogy „Debrecenbe megyek”. Úgy tűnik azonban, hogy nincs általánosítható szabály arra, melyik helységnév után melyik végződés jár. Ezt esetről esetre meg kell tanulni.) E modell szerint a munkamemória egyéni különbségei csak a kivételek elsajátítását befolyásolják, a szabályos esetekét nem.

Végül a szerző által idézett negyedik, úgynevezett munkamemória modell szerint a nyelvi fejlődés ütemét egy általános, nem nyelvi feldolgozási, illetve kapacitáskorlát határozza meg. Ez az általános tároló, erőforrás-elosztó funkció azonban minden feladat, így a nyelviek kezeléséhez is szükséges, tehát a jóslat szerint a munkamemória-kapacitás mind a szabályos, mind a kivételes esetek megtanulását befolyásolja. (Például ahhoz, hogy valamilyen nem tudatos mechanizmus a gyerek elméjében gyorsan azonosítsa az „A tárgy ragja-t” általánosítható szabályt, különböző ragozott főnevek hatékony tárolása szükséges a munkamemóriában.)

Mivel a szerző azt találta, hogy a Williams-szindrómás csoport tagjai a szabályos és kivételes nyelvtani esetek elsajátításában munkamemória-kapacitásuktól függő mértékben egyaránt károsodást mutattak, értelmezése szerint ez támogatta a munkamemória-modellt, és nem támogatta a szimbólum feldolgozási modellt, illetve a kettős (szabályokat és kivételeket eltérően kezelő) modellt. Ehhez az értelmezéshez alább még néhány megjegyzést fűzök.
Következő, harmadik kísérletében a szerző a munkamemória szelektív sérülését, a vizuális komponens verbálistól való elmaradását vizsgálta meg Williams-szindrómában. E célból téri-vizuális feladatokat végeztetett: különböző színű kockákból kirakott mintázatok lemásolását (úgynevezett mozaikpróba), vonalak orientációjának megállapítását (nyilak közül a céltábla középpontja felé mutatók kiválasztása, „céltábla-feladat”),
és egy téri emlékezetet vizsgáló feladatot (Corsi-kockák), melyben a vizsgált személy elé lerakott kilenc kockából a vizsgálatvezető néhányat megérint, és a személy feladata, hogy ugyanabban a sorrendben érintse meg őket. Az életkori és verbális kontrollcsoport mellett olyan problémamentesen fejlődő gyerekeket is vizsgáltak, akiknek téri kogníciós teljesítménye nem különbözik a Williams-szindrómásokétól. E csoport 4-5 éves gyerekekből tevődött össze, mivel az ô általános téri teljesítményük állt egy szinten a 13 év körüli életkorú Williams-csoportéval. A kísérlet legfontosabb eredménye, hogy bár a téri kontrollcsoport és a Williams-szindrómás csoport teljesítménye nem különbözött a mozaikpróbában és a céltáblafeladatban, a téri emlékezetet speciálisan megcélzó Corsikockák feladatában a Williams-csoport még a téri kontrollcsoporthoz képest is észrevehetően lemaradt.

A harmadik kísérletet egy bonyolultabb negyedik követi, mely a téri tanulást hivatott feltárni és ennek összefüggését a munkamemória téri komponensével. Téri tanulásban általában nagyok az egyéni különbségek. E különbségek nem a gyakorlottság függvényei annyiban, hogy mondjuk térképszakértők és laikusok téri tanulása statisztikailag nem különbözik.

A téri tanulás idegrendszeri alapjairól viszonylag alapos ismeretekkel rendelkezünk. A nagyagy halántéklebenyének hippokampusz nevű része és a fali lebeny egyaránt szerepet játszik
a téri tájékozódásban, téri viszonyok megtanulásában, illetve a vizuális jegyekre való emlékezésben. A hippokampusz e szerepe régen ismert, és sokszorosan megerősített. A téri-vizuális információk hangsúlyán kívül egy általánosabb szerepet is játszik a tudatos (szakszóval explicit) emlékezetben, mégpedig a rövid idejű tárból (a munkaemlékezetből) a hosszú idejű emlékezetbe való átmenetet hozza létre. Ha a hippokampusz mindkét
oldalon megsérül, akkor a személy képes munkamemóriájában új információkat kódolni, és régi hosszú távú emlékeit is őrzi, azonban minden újat azonnal elfelejt, amint elterelődik róla a figyelme, függetlenül attól, hogy előtte mennyi ideig tartotta fenn aktívan munkaemlékezetében (ezt hívják anterográd amnéziának).

E megjegyzési képtelenség viszont csak a tudatos, nyelvi és képi-szemléletes (szakkifejezéssel explicit) emlékezeti anyagra terjed ki. Anterográs amnéziások képesek új mozgásos készségeket megtanulni (például pingpongozás, teniszezés) vagy a meglévőket fejleszteni (egy amnéziás gitárjátékos képes új akkordokat, fogásokat elsajátítani). Az új készségek ilyenkor kialakulnak, bár később a személy egyáltalán nem rendelkezik emlékekkel a tanulás folyamatáról. A téri tanulást a szerző két feladattal vizsgálta, és a már említett négy
csoportot (Williams-szindrómások, életkori, verbális és téri kontrollcsoport) hasonlította össze. Az egyik feladatban egy ötször ötös négyzethálót mutattak a személyeknek, amelyen a vizsgálatvezető egymás után öt négyzetet megérintett. A vizsgálati személynek ugyanazt az öt négyzetet kellett megérintenie. Sikertelenség esetén a vizsgálatvezető ismét bemutatta a feladatot, és a személy újra próbálkozott, amíg sikert nem ért el, de legfeljebb tízszer. A másik feladatban (úgynevezett térképteszt) egy rajzolt úthálózatot mutattak be, melynek különböző pontjain különféle tereptárgyak voltak. E térképen kellett különböző útvonalakat, illetve a rajtuk lévő tereptárgyakat megtanulni.

Az első feladat eredményei azt mutatták, hogy a Williams-szindrómások az első bemutatás után kevesebb pozíciót idéztek fel, mint akármelyik kontrollcsoport, és ezt követően lassabban is tanultak náluk. A Williams-szindrómásokra és a téri kontrollcsoportra egyaránt igaz, hogy a nagyobb munkamemória-kapacitású személyek gyorsabban tanulnak. Azonban a téri kontrollcsoportban e kapcsolatot részben az magyarázta, hogy az életkor növekedtével a munkamemória kapacitása is nő. A Williams-csoportban viszont az életkortól függetlenül
erős volt az összefüggés a kapacitás és a tanulás között. A térképteszt eredményei ehhez hasonlóak, azonban az is kitűnik belőlük, hogy a Williams-szindrómások, bár lassabban építik be az új információt, a már megtanult anyagot nem felejtik gyorsabban, mint a téri kognícióban azonos szinten álló kontrollszemélyek.

A memória felfedezése

Az elmúlt száz évben az memória működésével foglalkozó pszichológiai és fiziológiai elméletek újra és újra arra a következtetésre jutottak, hogy két, különböző időtartományban működő memória rendszer létezik. A hagyományos felfogás szerint az információk rövid idejű megtartásáért egy tárolási kapacitásában erősen korlátozott, passzív emlékezeti tár felelős. Ez a rövid távú vagy munka memória. A verbális munka memória pedig nyelvelsajátító eszközként működik.

forrás:Racsmány Mihály: A munkamemória szerepe a megismerésben