A következő értekezés központjában a felejtés áll. Mi történik, ha egy bűnösnek kitöröljük tettének emlékeit? Vajon jogos ilyenkor a büntetés? Mit is jelent pontosan a felejtés? Vajon az Alzheimer-kór kifejezetten csak a felejtésről szól?

Tegyük fel, hogy Káin emlékeiből kitöröljük azt a mozzanatot, hogy megölte testvérét. Szegény Káin ott állna értetlenül, nem tudná, Isten miért haragszik rá, miért kap büntetést, és a testvérét sem találná. Körülötte mindenki gyűlöli őt, és ő nem értené, miért történik mindez vele.

Azzal, hogy kitöröltük a bűntettet Káin emlékeiből, kérdésessé válik a büntetés jogossága. Tegyük fel, hogy az Isten nem büntetné meg Káint, mivel nem emlékszik tettére. Így a büntetésnek semmilyen célja nem lenne, funkcióját veszítené, sőt Káin szemszögéből Isten igazságtalannak látszana, és harag gyúlna szívében mindenki iránt, még Isten iránt is. Viszont a tömeg mélységesen fel lenne háborodva, ha nem kapna Káin büntetést. Tehát, ha Káin elfelejtené bűnét, nem szembesülhetne a büntetéssel, ami a megváltást hozza magával, ami által nem csak Istentől, hanem saját magától is megbocsátást nyerhetne.

Ebből a feltételezett példából is levezethetjük az emlékezés és a felejtés fontosságát a jellemformálódásban. Ezzel a példával hasonlatosan működik az elménk is. Teszünk, vagy elszenvedünk egy nagyon kellemetlen, fájdalmas dolgot, és annak emlékét elnyomjuk a tudattalanunkba. Hétköznapjainkban nem emlékszünk a tettre, viszont mi magunk generáltuk a felejtés mozgását, hogy ne kelljen szembesülnünk tettünkkel, a rossz emlékkel, így a felejtés egyfajta önvédelmi funkcióként jelenik meg.

A tudattalanunk, ami a bibliai történetben a tömeg, viszont nem hagyja, hogy elfelejtsük valaha is a tettünket, éppen azért, hogy szembesülhessünk idővel tettünkkel, önmagunkkal, hogy feloldjuk bensőnkben a tett okozta feszültséget, felmenthessük majd egyszer magunkat, és megbékéljünk azzal az emlékkel, tettel. Ebből a nézőpontból, viszont felejtés nem is létezik, csak elraktározódás, az emlék eltolása.

Nem hiába tartja a mondás, hogy az emlékek idővel megszépülnek. Pontosan azért, mert a rossz emlékeket eltolja az ember a tudattalanjába, hogy ne árnyékolja be mindennapjait. Viszont a felejtés jellemformáló ereje pont ebben áll, hogy ha elszenvedjük a rosszat, ne törjünk meg a gonoszság súlya alatt, ha pedig megtettük a rosszat, akkor ne érje csorba jó hírünket, ne szégyenüljünk meg saját magunk előtt. Mindkettő hazugság, ferdítés a maga formájában, és nem engedi igazi mibenlétünket felszínre hozni, míg a tömeg kiabálásának nem engedve, a tudattalan üzeneteit fel nem fogva szembesülünk magunkkal, és beismerjük azt a tényt, hogy a felejtés, mint teljes kitörlődés nem létezik.

Nemzet és felejtés

Ahogyan az emlékek befolyásolják az egyén életét, úgy ez kiterjedhet egy egész nemzet sorsára is. Meghatározza egy nemzet identitását a nyelve, a kultúrája, és maguk az emberek. Egy nemzet emlékeinek elvesztése ugyanolyan következményekkel jár, mint amikor az egyén veszti el emlékeit. A mikro térben, vagyis az elmében, a tudatban lejátszódó, fentebb már leírt folyamatok hasonlatosak a makró térben, a nemzet kollektív tudatában lezajló mechanizmusokhoz.

Amikor az ember tudatosan elnyomja kellemetlen emlékeit és a felejtés védelmi eszközéhez nyúl, bizonyos értelemben elfedi a valós eseményeket. Ezzel legfőképpen védeni akarja saját magát különböző tényezők következtében. Káin is szerette volna elfelejteni tettét, és inkább választotta volna a halált. Az ember elnyomja a kellemetlen tetteit és szenvedéseit, hogy ne vesszen el a múltban, sőt, hogy életben maradhasson.

Ugyanez történik egy nemzet kultúrájával, amikor bizonyos tényezők, például a politika, a kényszerített vagy az önként vállalt felejtést használja fel. Ezt a témát veti fel Tzvetan Todorov Az emlékezet hasznáról és káráról című művében. Todorov kihangsúlyozza, hogy az emlékezet elvesztése, eltüntetése a XX. századi rezsimek kifinomult eszközei voltak. Bár már jóval hamarabb is előfordult a történelemben a különböző nemzetek, népek, törzsek vezetőinél, hogy szerették volna a saját szájízük szerint befolyásolni, átírni saját kultúrájukat.

Alzheimer-kór és a felejtés

Az Alzheimer-kór az előzőekkel szemben a központi idegrendszer idegsejt-pusztulással járó betegsége. Legtöbbször negyven éves kor felett jelentkezik, fokozatosan súlyusboód hanyatlás, mely elbutulással és az emlékezet hanyatlásával jár. Az Alzheimer-kór több és súlyosabb, mint a kellemetlen emlékeink elnyomása. Ez a kór gyakrabban fordul elő nőknél, mint férfiaknál. az Alzheimer-kór pontos okait még ma sem ismerjük, az viszont valószínű, hogy depresszió, pajzsmirigybetegségek és keringési rendellenességek fokozzák a betegség kialakulásának kockázatát.

forrás: ZSKF - Az ember jellemformáló eszközei: az emlékezés és a felejtés

A mikor egyáltalán nem csinálsz semmit - sem fizikai, sem szellemi, sem más értelemben -, amikor minden cselekvés szünetel, és te egyszerűen csak vagy, csak létezel: ez a meditáció. Ezt nem lehet csinálni, ezt nem lehet gyakorolni: ez vagy jön belülről, vagy nem. Ha bármikor időt tudsz szakítani arra, hogy csak légy - hagyj fel minden tevékenységgel. A gondolkodás is egyfajta tevékenység, a koncentráció is egyfajta tevékenység és az elmélkedés is az. Ha csak egy pillanatig nem csinálsz semmit, hanem csak a középpontodban vagy teljesen ellazultan, ez már meditáció. És ha egyszer már tudod a nyitját, akkor addig maradsz így, ameddig csak akarsz. Végül a napnak akár mind a huszonnégy óráját ebben az állapotban töltheted.

Ha egyszer kitapasztaltad, miként őrizheted meg lényed nyugalmát, akkor lassan elkezdhetsz cselekedni - ügyelve közben arra, hogy semmi se zökkentse ki lényedet ebből az állapotból. Ez a meditáció második része. Először megtanulsz csak lenni, azután megpróbálkozol apró teendőkkel: felmosni a padlót, lezuhanyozni úgy, hogy közben végig a középpontodban maradsz. Később majd bonyolultabb dolgokat is csinálhatsz. Például én beszélek hozzád, de meditációm eközben zavartalan. Tovább beszélek, ám lényem középpontja még csak meg se rezzen: csönd és béke honol legbelül.

Tehát a meditáció nem zárja ki a cselekvést. Nem arról szól, hogy kivonulsz a pusztába. A meditációval új életforma jár: egyenesen a ciklon közepébe kerülsz. Életed tovább zajlik, méghozzá sokkal intenzívebben - több örömmel, több fénnyel, nagyobb éleslátással, nagyobb alkotó kedvvel. Mégis elfogulatlan leszel; megfigyelő aki a hegytetőről szemléli az alant zajló történéseket, Nem cselekvő vagy, hanem szemlélő. Ebben rejlik a meditáció titka: hogy szemlélővé válsz. A cselekvés a maga szintjén gondtalanul zajlik tovább: fát aprítasz, vizet húzol a kútból. Egyszerűbb és bonyolultabb dolgokat egyaránt csinálhatsz. Csak egyvalamit nem szabad tenned: nem zökkenhetsz ki a középpontodból. A tudatosság, az éber figyelem teljesen zavartalan kell hogy maradjon.

forrás: Osho: Meditáció - Az első és utolsó lépés a szabadság felé

Rumini a hős egér

A Rumini egészen biztosan a manapság született legjobb egér főhőssel büszkélkedő mese egy hazai szerző tollából. Ám nem ő az egyetlen hazai egér a mesetörténet során, igaz társai közül nem mind olyan bűbájos, mint ő!

A HAZUDÓS EGÉR
Az Egér az Erdei Kocsma pultján ült, egy borral telt mogyoróhéjat tartott a kezében, és a csillagokról mesélt. A kalapját akkor már kicsit félrecsapta, úgy látszik, többször is a mogyoróhéj fenekére nézett, de a csillagokról valóban csodálatos dolgokat tudott. "Honnan ismerheti ez a csillagokat? - gondolkozott a Róka. - Még ha a Zsiráf mesélne, az csak hagyján, ő sokkal közelebb van a csillagokhoz. De ez a vacak Egér! Hiszen ez a fű közül sem látszik ki." Meg is kérdezte: - Honnan tudod ilyen pontosan? - Ne viccelj - mondta csodálkozva az Egér -, te nem hallottál róla, hogy évekig laktam a csillagokban? - Ezt hallanom kellett volna? - szégyenkezett a Róka, a többiek meg: a Mókus, a Borz, a Nyest, a Menyét, az Őz, a Szarvas és valamennyien, akik ott voltak, kórusban vágták rá, hogy: "Persze, te oktondi, de még mennyire hallanod kellett volna!" A Róka behúzta a farkát, s csöndesen, nehogy a többiek meghallják, megkérdezte a mellette ülő Borztól: - Kitől kellett volna hallanom? - Ostoba, hát magától az Egértől - mondta a tudatlanoknak kijáró fitymálással a Borz. - Aha - morgott a Róka, és összehúzott szemmel, sunyin nézett az Egérre. Az Egér meg kényelmes pózba vágta magát, mint aki éppen most jött bele a mesélésbe, és éppen azt mondta: - A csillagokról jut eszembe...
Itt elakadt, mert tekintete kitévedt az ablakon, s meglátta a csillagokat. - Tyű, az angyalát! - szaladt ki a száján, a hallgatóság meg zsongott-bongott, mesét sürgetően kérdezgették: - Mi jut eszedbe a csillagokról? - Az jut eszembe - mondta olyan időhúzásféleképpen, jó lassan az Egér, és nem mondott semmit, mert igazából az jutott eszébe, hogy Egérné őnagysága, a kedves felesége megint veszekszik majd, hogy ilyen későn megy haza. - Az jut eszembe - mondta még egyszer -, hogy nekem most egy fontos találkozóm van. Rohanok is. Lepattant a pultról, a Vaddisznónak intett, hogy a nyolc mogyoróhéjbort írja a többi közé; a Vaddisznó volt ugyanis a kocsmáros.
Útközben eszébe jutott, valami ajándékot kellene vinnie a feleségének, hátha akkor nem csap patáliát. Meglátott a bokrok között egy harangvirágot, odavágtatott, letépte, és a hóna alá csapta. Már indulni akart vissza az útra, amikor nyöszörgést hallott a sűrűből. "Hát ez meg mi lehet?" - töprengett, s megindult a hang felé. Egyszer csak közvetlenül a lába elől hallja a nyöszörgést, lenéz. - Nicsak - mondta -, egy farkasverem. - Egyúttal észrevette a Farkast is. Ott kucorgott a verem sarkában, még a sötétben is látszott, hogy folynak a könnyei. Ő nyöszörgött. - Hát te? Rálépett valaki a lábodra? - kérdezte az Egér. - Csak gúnyolódj, te gazember - nyögte a Farkas -, most megteheted, amikor így megjártam! - De hát én igazán nem gúnyolódom - mondta az Egér -, csak éppen nem értem, miért nyöszörögsz. Talán beteg vagy? - 2 - - Vak vagy te? - dühöngött a Farkas. - Ellenkezőleg! Nagyon is jó szemem van. Öt kilométerről meglátom a Szúnyogot esti szürkületben. - Hát akkor talán engem is látsz most. - Persze - mondta az Egér -, lemásztál ide, s most nyöszörögsz. - Lemásztam, lemásztam! Nem vagy eszednél! Majd bolond lennék farkasverembe mászni.
Beleestem, kiskomám, beleestem. És most végem - tette hozzá szomorúan, s nekikezdett bömbölni újra. - Mit ordítasz!? - szólt le bosszús hangon az Egér. - Miért nem mászol ki? - Innen? - nevetett keserűen a Farkas. - Innen aztán senki nem tudna kimászni. Nézd meg, milyen magas a verem fala! - Mit nézzek rajta, láttam már többször is - mondta fitymálóan az Egér -, le is mértem, öt méter hosszú az egész. Semmiség. - Mikor láttad? - kérdezte gyanakodva a Farkas. - Hát amikor beugrottam megnézni, milyen az alja. - Beugrottál? - Világos - mondta az Egér -, különben hogyan néztem volna meg, hogy milyen az alja! - És hogyan jöttél ki? - Nevetséges kérdés. Hát kiugrottam. - Te innen kiugrottál? - Mint a pinty! - mondta az Egér. - Igaz, hogy egész életemben sportoltam, kétszer is megnyertem az erdei futóversenyt, neked meg csak arra volt eszed, hogy teletömd a bendőd. De talán neked is sikerül. Javadra szolgál, hogy kicsivel magasabb vagy, mint én.
A Farkas erre vadul ugrálni kezdett, de a veremfal felénél alig jutott magasabbra. - Állj meg, vándor! - szólt rá az Egér. - Nem ilyen hűbelebalázs módjára kell csinálni. Először is bemelegítésképpen fussál öt kört, aztán amilyen hosszan a verem engedi, fuss neki, és teljes erőből ugorj egyet. Ha elsőre nem sikerül, pihenj kicsit, és próbáld meg másodszor is. Nekem is csak ötödszörre sikerült. - Jobb lenne, ha lejönnél és megmutatnád - morgott a Farkas. - Arra, sajnos, nincs időm, már így is elkéstem - mondta sietve az Egér -, de ha még holnap is itt leszel, lejövök, és megmutatom, hogyan kell. Hát akkor jó éjszakát. Tehát ne felejtsd! Ugrás, pihenés, ugrás.
Ezzel elment, de esze ágában sem volt hazamenni. Az egyik fa tövébe húzódott, figyelt a verem felé. Futó léptek zaját hallotta - aha, gondolta, most futja az öt kört. Kicsivel később huppanás, csusszanás, puffanás. Hát ez nem sikerült - szomorkodott az Egér. Harmadszorra aztán a két első lábával elkapta a Farkas a verem peremét. Akkor már semmiség volt kijönni. "Na lám, csak ugrálni kell - örült az Egér, aztán azonnal bosszankodni kezdett: - Ejnye - mondta magában -, hazudhattam volna azt is, hogy már második ugrásra kijöttem, most majd hetvenkedni fog ez a Farkas, hogy neki harmadszorra sikerült, ami nekem csak ötödszörre." A Farkas azonban kint volt a veremből. Az Egér megint a hóna alá csapta a harangvirágot, és elindult hazafelé. De ezen az estén nem kedvezett neki a szerencse, már ami a hazaérkezést illeti, mert az egyik kanyarban, mikor éppen fütyörészni kezdett, fölordított valaki: - Jaj, de megijedtem! Az Egér megrémült, beugrott egy lapulevél alá, és onnan kérdezte: - Kitől ijedtél meg? - Tőled - válaszolta elcsukló hangon az ismeretlen. Az Egér azonnal előmászott a lapulevél alól, kidüllesztette a mellét.
- Hát azt nem csodálom - mondta -, egyszer egy elefántot is halálra ijesztettem. Eléggé félelmetes külsőm van. Te ki vagy? - 3 - - Én vagyok - mondta a Kos, és előóvakodott egy galagonyabokor mögül. - És a te külsőd nem is félelmetes, csak azt hittem, hogy a Róka jön. Ő szokott így fütyörészni. Az Egeret lehangolta, hogy a Kos nem találja félelmetesnek a külsejét, s csak a jó modor kedvéért kérdezte meg: - Miért félsz a Rókától? - Mert meg akart verni. Már egy hete bujkálok előle - szepegte a Kos. - Te is tudod, hogy milyen erős, és milyen veszedelmes fogsora van. - Hát amit a fogáról mondtál, az igaz, bár az ő fogai feleannyit sem érnek, mint az enyémek - mondta az Egér, és a mutatóujja körmével megpöngette hegyes fogait -, de hogy erős, hm, nevetséges. Én sokkal kisebb vagyok, de a múltkor úgy meghupáltam, hogy azóta messze elkerül. - Mit csináltál vele? - Nem érted?! Meghupáltam.
- Az mit jelent? - kérdezte ijedten a Kos. - Hát azt, hogy megvertem. - Te a Rókát?! - Én hát! Mit csodálkozol ezen? Úgy kezdődött, hogy szemtelenkedett velem a Macska, kénytelen voltam móresra tanítani. - Mire tanítani? - Móresra. - Az mi? - Hát Kos létedre elég alacsony műveltségű vagy - mérgelődött az Egér. - Az is azt jelenti, hogy megvertem, és nehogy megkérdezd csodálkozó pofával, hogy "te a Macskát?", igenis, én a Macskát. És amikor már éppen hordta az irháját, azazhogy látom, ezt se érted, szóval, amikor már menekült, kitéptem emlékül a bajuszából két szálat. Éppen a kalapom mellé akartam tűzni, amikor odajött a Róka, és azt mondta: "Ide a bajuszt!" - és már kapta is ki a kezemből. Fölugrottam, és két akkora pofont adtam neki, hogy még én is hallottam, hogy cseng tőle a füle. - Te is hallottad? - szólt közbe a Kos. - Világos - mondta az Egér -, a jobb füle mélyen, a bal magasan csengett, és utána még fültövön is pöcköltem. Te még olyat nem láttál, hogy futott! Ámbár a te helyedben csak másodszor adnám neki a pofont, először oldalbaöklelném ezekkel a rémületes szarvakkal. - Jaj, hol látsz rémületes szarvakat? - riadt meg a Kos. - A fejeden - mondta az Egér. - Mutasd csak!
A Kosnak egészen a földig kellett hajolnia, hogy az Egér megtapogathassa a szarvát. - Tényleg rémületes? - kérdezte reménykedve. - Mi az hogy! - mondta az Egér. - Olyan szarvad van, mint a bivalynak. Ezzel a szarvval egy regiment rókát is el tudsz kergetni. - Gondolod? - kérdezte kissé bátrabban a Kos. Ebben a pillanatban az Egér surranó neszre lett figyelmes. Jó füle volt, azonnal tudta: jön a Róka. - Na, akkor én rohanok is - mondta -, mert elkésem. - Maradj még egy kicsit - kérlelte a Kos. - Nem lehet - mondta futtában az Egér. - Legalább azt mondd meg, mi lett a Macska két szál bajszával! - A fiamnak adtam, hegedűhúrnak! - kiabált vissza az Egér, s már el is bújt egy vakondtúrás mögé, mert a Róka kilépett a tisztásra. –
Na végre, megvagy, te pernahajder - mondta a Kosnak -, most aztán majd móresra tanítlak! - Azaz meghupálsz? - kérdezte hetykén a Kos. - Így is mondhatjuk - felelte a Róka, és felhúzta a bokszkesztyűjét. - És ha szabad érdeklődnöm, miért? - kérdezte a Kos. - 4 - - Mert különben elfelejted, hogy én vagyok a Róka, és tőlem félned kell! Megértettük? - nagyképűsködött a Róka, és lépett egyet a Kos felé. A Kos se volt rest, nekilendült, oldalba öklelte a meglepett Rókát, és két jókora pofont lekent neki. A Róka elszédült az ütéstől, és egy fának tántorodott. - Úgy látszik, rosszabb hallásom van, mint az Egérnek - mondta a Kos -, a fülcsengésedet nem hallom. És most jól teszed, ha elhordod az irhád, mert ha fültövön is pöcköllek, mint a múltkor az Egér, akkor két hétig nyomod az ágyat. A Róka villámgyorsan elhordta magát. "Biztos megbolondult ez a Kos - gondolta magában -, miféle Egérről beszél? Biztos azért mert ellenállni, mert megbolondult. Még hogy Egér! Hacsak nem az az Egér bolondította meg, amelyik a csillagokban lakott." A Róka megállt egy pillanatra. Mégiscsak lehet ebben valami igazság, ez az Egér talán mégis a csillagokban lakott.
Az Egér közben elégedetten fölkászálódott a vakondtúrás mellől, fölkapta a harangvirágot, s végre baj nélkül hazaért. Még csak az előszobában volt, már hallotta, hogy kiabál a felesége: - Most kell hazajönni, te egerek szégyene! Rég kihűlt a vacsora, már a mentőknek is telefonáltam, azt hittem, elütött egy elefánt, vagy elkapott a macska. - Mit kiabálsz - mondta az Egér -, dolgom volt! Meg kellett mentenem a Farkast meg a Kost. Nélkülem elpusztultak volna. - Hazudsz, hazudsz - kiabált magából kikelve Egérné -, mást se tudsz, csak hazudni! Te vagy a világ leghazudósabb egere! - Az meglehet - mondta mosolyogva az Egér, és átnyújtotta feleségének a sok vihart látott harangvirágot.

Rumini: könyv és játék, sőt színdarab

A Rumini sikere mindent elsöprő: Berg Judit gyermekregénye nem csak könyvben arat osztatlan sikert! A Rumini amellett, hogy kötelező olvasmány lett az iskolákban, színdarab és játék formájában is elérhető. Így a Rumini a gyerkőcöket nem csak olvasni csábítja, hanem színházba és társasjátékozni is – ami a mai világban igazán nagydolog, hiszen kiszakítja őket a számítógépek ingerszegény környezetéből!

Lázár Ervin: A HAZUDÓS EGÉR

Mozgásfejlesztés gyerekeknek

A mozgásfejlődése és a mozgásfejlesztés elengedhetetlen egy egészséges gyermek – majd egy egészséges felnőtt- életéhez. A mozgás fejlődésének különböző szakaszai más-más fejlesztést kívánnak, így érdemes ezzel kapcsolatban tájékozódnunk, ha kisgyermek van a közelünkben.

Mozgásfejlődés óvodáskorban: Az óvodába lépés nagy áttörést jelent a kisgyermek életében, hiszen ekkor kapcsolódik be a rendszeres testnevelésbe, amelynek színvonala hosszú ideig biztosítja motorikus fejlődését. Az addig bölcsödében, vagy otthon lévő gyermek az egyediből átlép a közös és szervezett óvodai foglalkoztatásba.

Testalkati jellemzők: Kisóvodás korban még leginkább kisgyermeki testalkat jellemző a kicsikre, míg óvodáskor végére szemmel láthatóan arányosabb, mintegy „felnőttesebb” lesz a teste. Ez a változás kb. 5-6 éves korban lesz igazán látványos: végtagjai megnyúlnak, egyre izmosabbá válnak. A váll szélesebb lesz a medencénél, így megszűnik a test hengeres formája. A pufi, babás arcocska is megváltozik az arc alsó és középső részének intenzív fejlődése révén. A gerinc csigolyaívei a csigolyatestekkel az óvodáskor folyamán nőnek össze. A csontok görbületei ebben az életkorban még rugalmasak, ezért ilyentájt feltétlenül kerülni kell az egyoldalú, monoton, egy izom- és csontcsoportot terhelő mozgásformákat. A medence csontjai még nem nőttek össze, így a nagyobb terheléseket emiatt is mellőzni kell.

Idegrendszeri jellemzők: Az óvodás gyermek, - intenzív idegrendszeri érése következtében, - gyorsan tanul, ám az ismeretek megtartásához sok ismétlésre, gyakorlásra van szüksége. Az idegrendszeri folyamatok közül eleinte a serkentés van túlsúlyban a gátlással szemben, így magyarázható az ilyen korú gyermekek nagy mozgásigénye. Sokszor olyanok, mint a zsizsikek, állandóan nyüzsögnek, futnak-szaladnak. Ez nem "rosszaság", tudnunk kell, hogy a fenti fiziológiai okokból ered. Óvodáskor derekára aztán, - a folyamatos idegrendszeri éréssel párhuzamosan -, a serkentés és a gátlás kiegyenlítődik, így az ovisok egyre nyugodtabbá, higgadtabbá válnak.

Képességek fejlesztése: Az óvodás mozgására a már megtanult mozgások tökéletesedése és az első mozgásvariációk- és kombinációk megjelenése a jellemző. Minél több és minél hosszabb ideig tartó mozgásingert kap a gyermek, annál jobban javul a teljesítménye, valamint a mozgásvégrehajtásának minősége és pontossága. A rendszeres mozgásgyakorlás eredményeként új variációk és kombinációk születnek. Az óvodástorna hatékony eszköz a fizikai képességek fejlesztésére. A kondicionális képességek közül a mozgás- és mozdulatgyorsaság, a relatív erő, valamint az állóképesség fejlődésében lehet számottevő előrelépést felismerni. A koordinációs képességek közül az egyensúlyozási képesség, a motorikus tanulás, továbbá a mozgásvezérlés- és szabályozás terén figyelhető meg a legnagyobb változás. Ezen két fő képesség színvonala elmarad az optimálistól, ha a kisgyermek nem kap kellő színvonalú és mennyiségű mozgásingert. A gyermekek nagy mozgásigénye kitartással és célratöréssel párosul. Ez az időszak (3-6 év) mozgásfejlődés szempontjából nem egységes: a fiúk teljesítményorientáltabbak a játékokban és versenyekben, mint a lányok. A lányok viszont jobban kedvelik a közepes intenzitású mozgásokat és több pihenőt is igényelnek, mint a fiúk.
A mozgásfejlődés zavarai: Az óvodáskorú gyermekeknél leggyakrabban előforduló két mozgásfejlődési zavar a hipermobilitás (túlmozgékonyság) és a mozgásgátoltság. Előbbi megnyilvánulási formái a gyors, kapkodó, céltalan mozgások, fejletlen kézügyesség, finommotorika. Ezeknél a gyerekeknél gyakran tapasztalható beszédfejletlenség is. A hipermobilitás okai elsősorban szociális ártalmakra vezethetők vissza, így pl. elhanyagoltságra, szorongásra, mellőzöttségre. A mozgásgátoltság az előbbieknek épp az ellenkezője. A gyermek (valószínűleg szintén szociális ártalmak nyomán) nem elég motivált környezetének mozgásos, cselekvéshez kapcsolható megismerésére. A negatív társas, emberi kapcsolatai visszavetik, gátolják ebben a megismerési folyamatban (nem mer nyitni környezete felé), így mozgásfejlődése lelassul, megáll.
A szülői házban, vagy az oktatási intézményben biztosítani kell a rendszeres és sokoldalú mozgást. Lényeges, hogy a mozgásforma a gyermek életkorához és tudásszintjéhez igazodjon, valamint csoportos környezetben történjen. Csak így elégíthető ki az óvodás korú gyermek nagy mozgásigénye. Elsődleges cél: a mozgás megszerettetése változatos feladatokkal! Fontos azonban tudni, hogy az óvodások veszélyérzete még jóval kisebb, mint bizonyítási-, és mozgásvágyuk. Ennek következtében sokszor érhetik őket balesetek, ha az őt felügyelő felnőtt nem elég körültekintő és óvatos!

Mozgásfejlesztés tudatosan vagy anélkül

Sok tevékenységről, melyet gyermekünkkel játszva végzünk, nem is gondolnánk, hogy a mozgásfejlesztés kategóriájába tartozik. Ilyen például, ha úszni járunk vele, vagy ha segítünk neki mászni, ha fogócskázunk, sőt mozgásfejlesztés az is, ha két kezét fogva sétálunk vele, míg járása bizonytalan. A mozgásfejlesztés azonban lehet tudatos is – és haszna felbecsülhetetlen, így érdemes nagyobb tudásra szert tennünk ebben a témában.

Mozgásfejlődés óvodáskorban

A memória varázsa

Agyunk felépítése borzasztóan összetett, és még ma sem sikerült a hozzáértőknek teljesen feltérképezniük azt, egyet mégis biztosan tudunk: a memória otthona – memória nélkül pedig minden nap újrakezdhetnénk megtanulni járni, beszélni és írni….emberként létezni!

Agyunk és gondolkodásunk: Agyunkban milliószor millió idegsejt áll rendelkezésünkre, hogy gondolkodjunk. Az idegsejtek nyúlványai, dendritek és axonok kapcsolják össze sűrű hálózattá az idegsejteket. Szinapszisokban találkoznak össze az elemek, ahol kémiai anyagok segítenek az átvitelben. Egy-egy sejt imulzusok százait kapja minden másodpercben.

Nincs olyan ember, aki mind a 10 billió idegsejtjét és azok összeköttetéseit kihasználná. Az agynak csak igen kicsi részét működtetjük. Pedig az ember lehetőségei szinte végtelenek, ha meggondoljuk, hogy jelen fejlettségében és használati szinvonalában is mit tud az agy. Az agy működésének megfelelő gondolkodási módszerek az agy hatékonyabb működtetését teszik lehetővé. Ezért fontos tudnunk, hogyan működik agyunk.
Mindig, amikor egy gondolatunk támad, a biokémiai elektromágneses ellenállás csökken és keresztülvágja magát az impulzus a sejteken. Következő alkalommal ugyanennek a gondolatnak már könnyebb lesz áthatolni. Minél többször hajtunk keresztül az úton, annál járhatóbb lesz. Sok ismétlés után, egy szép széles pályán haladhatunk. Minél többet használjuk, annál könnyebben járható lesz. Vagyis minden ismétlés növeli a következő ismétlések lehetőségét. Amikor valamilyen új ismeretet kell elraktározni, akkor a legjobb, ha valamelyik már jól kijárt utat választjuk, amelyen eljutunk a megfelelő helyre, és ott az új ismeretet beépíthetjük. Így ez az új ismeret a korábbi ismereteken keresztül könnyebben elérhető lesz.

Asszociációk segítségével sokszorosan hatékonyabb a tanulás és megismerés. Ha viszont csak betuszkoljuk valamelyik sarokba az új ismeretet, azt nem csak elhelyezni nehéz így, de később megtalálni, előhívni is bajos lesz. Az emberi gondolkodás nagy része asszociációkra épül. Az egyik dologról eszünkbe jut a másik. Tudjuk, hogy az asszociációk ezért segítik a megjegyzést. Hosszabb listát tudunk úgy megjegyezni, ha hívószavak állnak rendelkezésre. A 60-as években Roger Sperry, aki később Nobel-díjat kapott, kutatásaiban kimutatta, hogy a két agyféltekénk különböző funkciókat lát el, és eltérően működik.
• Bal agyfélteke: beszéd, írás, olvasás, számolás, logika, elemzés, listázás, részletek, sorbarendezés, egymásutániság
• Jobb agyfélteke: képzelet, színek, dimenzók, téri-vizuális ingerek, muzikalitás egészleges felfogás, egyidejűség

Divatos tipológiák sugallják, hogy vannak jobb- illetve balagyféltekés emberek. Ez úgy igaz, hogy vannak akik egyoldalúan használják az agyukat. Pedig a lehetőségük megvan a teljes agy használatára. Mindenki rendelkezik mindegyik funkcióval, csak esetleg nem tudja, hogyan használja egyiket vagy másikat. Nincs elérése egyes működéseihez. Ahhoz, hogy eredményesen tudjunk gondolkozni, az egész agyra szükség van.
A nyugati kultúra erősen a logika, az elemzés, az információfeldolgozás egymás utáni, szekvenciális módjára épít. Szavak, mondatok, számok, vagyis a verbalitás a legfőbb alapja. A keleti kultúrák sokkal vizuálisabbak, képeket, szimbólumokat használnak. Oktatásunk egyoldalúan a bal agyféltekei funkciókat preferálja, a jobb agyféltekei funkciókhoz köthető tantárgyak az iskolai bizonyítvány alján, a „futottak még” mezőnyben találhatók. Ezzel a szemlélettel az emberi gondolkodás egy hatalmas részét másodlagossá nyilvánítjuk, pedig gondolkodásunkban fontos szerepe van.

Az emberi információszerzés legjelentősebb csatornája a vizualitás. "Egy kép száz szóval is felér". Az ábrák, képek rengeteg információt hordoznak, így egy elem által sok elemet tudunk könnyedén megjegyezni.
Tanulás és emlékezés: A pszichológiai vizsgálatok hasonlóan az agy fiziológiájának fent említett néhány tényéhez azt jelzik, hogy tanulási, jegyzetelési módszereink elavultak, agyunk működésével nincsenek összhangban, és a világ mai kihívásainak való megfelelésben sem segítenek. Jegyzetek készítésekor a felhasznált eszközök: szavak, számok, szimbólumok, sorozatok - csak egy kis részét képezik lehetséges eszköztárunknak.

A tanulásban agyunknak az információk általi folyamatos, egymás utáni bombázása unalmassá és fárasztóvá teszi a tanulást, menekülésre késztet. A tanulás kínszenvedés és dögunalom. Így lettek az iskolapadokból és dolgozóasztalokból kínpadok, az előadótermekből és könyvtárakból hálószobák.
A tanulási módszerek szakértői már régen kimutatták, hogy az aktív, személyes részvétel segít ébren maradni. Erősen segíti a tanulást, ha az egyén saját gondolataira fordítja le a tanulnivalót. Ha saját gondolatainkhoz kapcsoljuk a tanulnivalót, akkor saját útjaink mentén helyezzük el, saját assszociációink szerint raktározzuk el, és saját rendszerünkben tároljuk. Így előhívás esetén széles autópályán száguldhatunk a szükséges tudásért. Mindenki tapasztalja, hogy vannak dolgok, amik könnyebben megragadnak a fejünkben, mint más dolgok. Bizonyos helyzetekben könnyebben tudunk memorizálni. Számos tényező segítheti az emlékezést. Listák tanulásánál a lista eleje és vége szokott megmaradni a fejünkben, mert téri helyük, kapcsolatuk van, vagyis a téri ingerek segítenek a megjegyzésben. Az is segít, ha valamely elem valamilyen okból nyomatékosabb, hangsúlyosabb mint a többi. Ennek az elemnek előnye lesz a többivel szemben, valószínűbb, hogy megjegyezzük. Csoportosítással is hatékonyabbá tehetjük a megjegyzést.

A memória hatékony kihasználása

Az emberi memória igen nagy része teljesen használatlanul marad – sőt, amit kihasználunk, azt sem megfelelően vagy nem elég hatékonyan. A memória tréningezése minden szempontból nagyon fontos, hiszen a megfelelően karbantartott agy csodákra képes. A jól karban tartott memória nem csak a munkánkban, de magánéletünkben is nagy hasznunkra lehet.

Gyarmathy Éva: Gondolatok térképe

Logikai játékok mindenkinek

A logikai játékok számtalan darabja található meg manapság az üzletek polcain, ám az igazi, hagyományos játékokat még mindig nem sikerült kiszorítaniuk a piacról az új kedvenceknek. Az egyik ilyen örökéletű logikai játék a Gó.

A góról: A gó története több mint 4000 éves. A játék Kínából ered, mint az emberi kultúra és tudomány sok más vívmánya. (Kínában vei-chi, Koreában baduk a játék neve.) A játék szabályai ugyan nagyon egyszerűek és természetesek, a góban rejlő taktikai és stratégiai lehetőségek gazdagsága mégis megunhatatlanná teszi ezt a fordulatokat rejtegető, a játékosok elemző készségét folyamatosan próbára tevő, az ötleteknek és egyéniségnek teret adó játékot. A játék célja a területszerzés. A tábla rajzolata egymást keresztező vonalak rácsa. Ezen a „területen” osztoznak a felek. Az egyik játékosnak fekete, a másiknak fehér, lencse alakú figurái vannak, amiket köveknek nevezzük. A játszmát üres táblán kezdik, és felváltva tesznek egy-egy követ a táblára, minden alkalommal egy üres kereszteződésre.

A már letett kövek később nem mozgathatók. Ha az ellenfél egy vagy több kövét sikerül szorosan körülzárni, az(oka)t le kell venni a tábláról. A góban ez jelenti az ütést. Az ellenséges kövek elfogása lehet az egyik módja annak, hogy területet szerezzünk, de a góban az erőszakosság általában nem kifizetődő. A gó stratégiai és taktikai lehetőségei korlátlanok, minden szinten kihívást és élvezetet kínál a művelőinek. A játékosok egyéni képességei jól láthatóan felszínre kerülnek a tábla mellett. A játék visszatükrözi a játékosok tudását, ügyességét abban, hogy mennyire képesek megtalálni az egyensúlyt a támadás és a védekezés között, mennyire tudják a köveket hatékonyan munkára fogni, mennyire képesek rugalmasnak maradni a változó helyzetekre adott válaszlépések során, időzíteni, pontosan elemezni, felismerni az ellenfél erősségeit és gyengéit. Egy japán mondás szerint, mutasd meg a gó játszmád, megmondom ki vagy.

A gó kivételes szellemi kihívás. A szabályok ugyan nagyon egyszerűek, de ennek ellenére, azok a kísérletek, hogy számítógépes programokat készítsenek a gó játékra, — a sakkhoz képest — eddig csekély sikerrel jártak. Még a legjobb programok is durva stratégiai és taktikai hibákat vétenek, nehezen birkóznak meg a több fronton zajló, de ezzel együtt egymásra ható helyi csatározások bonyolult, összefüggéseivel. A mesterséges intelligencia számára a gó — összetettsége miatt — várhatóan még sokáig a legnagyobb kihívások egyike lesz. A gó kellemes időtöltést kínál azoknak, akik szeretik a gondolkodtató, a logikán alapuló játékokat. Művelése során lehetőség nyílik az egyéni ötletekre épülő kísérletezésre, főleg a megnyitások terén. Mint a sakknak, a gónak is megvan a megnyitási stratégiája és taktikája, a játékosok már néhány alapvető lépéssor megtanulásával is sokat erősödhetnek. A gó hatalmas előnye a nagyon hatékony előnyadási (vagy ahogy sokszor nevezik, hendikep) rendszer. Ez lehetővé teszi, hogy nagy tudáskülönbségű ellenfelek is egyenlő eséllyel játszhassanak egymással, anélkül hogy az előnyadással a játék lényegét eltorzítanák. A gójátékos célja, hogy több területet szerezzen az ellenfelénél. Egy ilyen nagy (19×19-es) táblán előfordulhat, hogy bizonyos területeken valami rosszul megy. Ennek ellenére is meg lehet nyerni a játszmát, ha ellenfelünknél jobban teljesítünk a tábla más részein. A hadviseléssel párhuzamba állítva: néhány helyi ütközet elvesztése ellenére a háború megnyerhető, sőt, a helyi ütközetekben hozott, átgondolt áldozatok, akár a maga sabb célt, a háború megnyerését is szolgálhatják. Ez már persze mély stratégiai átgondolást igényel. Egy játszma során hamar kialakul annak sajátos arculata — nincs két egyforma játszma. Mivel a nyeréshez a játékosnak „csak” több területre van szüksége, mint ellenfelének, nagyon kevés játszma végződik döntetlennel, bár a végeredmény a játszma utolsó pillanatáig kétséges lehet. Az egyszerűsége mellett varázslatos szépségeket nyújtó góról méltán mondják, hogy egyike a világ leglenyűgözőbb játékainak.

A tábla Ez az ábra egy 9×9 vonalból álló gótábla rajza. A góban a vonalak illetve ezek metszés pontjai számítanak. A figurákat (góköveket) ezekre a metszéspontokra helyezik el a játékosok. A gyakorlottabb játékosok 13×13-as táblán is játszhatnak, de a gó igazi szépsége a 19×19 vonalas táblán mutatkozik meg. A versenyeket általában ekkora táblán játsszák.

A kövek: minden táblára tett kőnek „szabad kezei”, más szóval „életei” vannak. Ezek az életek, azok a szabad, szomszédos rácspontok, melyek egy vonallal össze vannak kötve magával a kővel. Így az 1-es fekete kőnek négy élete van, a 2-es kőnek három, míg a 3-as kőnek csak kettő. (Mivel a gó hadi játék, a köveket katonáknak tekinthetjük, innen származik a hasonlítás a „kezek”-hez.) A játék során fekete és fehér felváltva helyezik el köveiket a táblán. A feltett köveket mozgatni nem lehet, a játék végéig ott maradnak a táblán.

Logikai játékok 2-99 éves korig

A logikai játékok széles tárháza ma már lehetővé teszi, hogy a család legfiatalabb és legidősebb tagja is megtalálja közte a neki valót. A logikai játékok legnagyobb előnye, hogy nem csak szórakoztat, de fejleszt is, megmozgatja agyunkat. Ez nagyon fontos mind az idő, mind a fiatal korosztály számára, így ha szeretnénk a könnyed szórakozást és elménk palástolását összekapcsolni, válasszunk egyet a logikai játékok közül!

Gó, a lebilincselő játék

A K-vitamin pótlás

A K-vitamin hiány leggyakrabban az egyoldalú táplálkozás miatt alakul ki, következményei pedig elég súlyosak lehetnek: amellett, hogy a K-vitamin nagy szerepet játszik a véralvadásban, szoros összefüggésben áll fogak és a szív egészséges működésével is. Így hát valóban megéri odafigyelni táplálkozásunkra.

A két amerikai táplálkozáskutató, Harley és Marilyn Diamond nevéhez fűződő Testkontroll a 90-es években nagy sikert aratott világszerte. Az ő alapelvük, hogy délelőtt csak gyümölcsöt lehet enni és a szénhidrátot szét kell választani a fehérjétől. Akkor forradalmian újnak számított ez a módszer, és a mai napig is ez a legsikeresebb diéták egyike. A test állandóan az egészséget akarja elérni, így folyamatosan öntisztítást végez a mérgező salakanyagoktól. Nevezhetjük ezt természetes tisztaságnak. Természetes, mert nem befolyásolják mesterséges erők.

Csak akkor érezzük a megromlott egészségből származó problémákat (pl. súlyfelesleget, fájdalmat, feszültséget), ha megszegjük az élet természetes törvényeit. Amit megeszünk, hatással van az élet minőségére az időtartamára. Nemcsak az számít, hogy mit eszünk, hanem az is rendkívül fontos, hogy mit mikor, és mit mivel, hogyan, milyen kombinációban, ételtársításban fogyasztunk el. Egészség csak egészséges életmóddal érhető el, ha nincs meg, életmódváltás szükséges. Diamondék szerint az emésztés sok energiát igénylő folyamat, így ezt az időszakot nagy víztartalmú gyümölcsök fogyasztásával kell áthidalni, nem szabad megzavarni a kiválasztást nagy energiájú ételek fogyasztásával, mert így nem tud a szervezet méregteleníteni. Mindennap veszünk magunkhoz táplálékot (felvétel), ezen ételeknek hasznosítható része szervezetünkbe felszívódik, és ott felhasználódik (be- épül), és végül megszabadulunk attól a résztől, amelyet nem használtunk fel (kiválasztás). Ezek a szakaszok meghatározott időközönként váltják egymást. Amire figyelnünk kell, hogy rendszeresen és szabályosan váltsák egymást.

Déltől este 8-ig van a felvétel (evés és emésztés); este 8-tól reggel 4-ig van a beépülés (felszívódás és felhasználás); reggel 4-től délig van a kiválasztás (a szervezet melléktermékeinek és az étel salakanyagainak eltávolítása a testből). Észrevették-e már, hogy mi történik, ha este későn esznek? Hogy érzik magukat másnap reggel? Ébredéskor szinte másnaposnak érezzük magunkat, nehezen mozgunk, gondolkodásunk lassú, és kedvetlenek vagyunk. Felborítottuk a test természetes ciklusát, így meg kell várni, hogy a kiválasztás ciklusa befejeződjön, ami azt jelenti, hogy legközelebb csak délután lesz érdemes étkeznünk, és így valójában eltolódik a ciklus. Az biztos, hogy a legnagyobb hangsúlyt a kiválasztási ciklusra kell tenni, főleg azoknak, akik túlsúllyal küzdenek. Ha már csak annyit teszünk, hogy időben támogatjuk a természetes ciklusainkat, akkor már megtettük az első lépést az egészséges táplálkozás tekintetében. Tehát ha testsúlyunkat szabályozni szeretnénk, akkor a fő alapelv, hogy megszabaduljunk a mérgező maradékoktól és a szükségtelen fölöslegtől.
Minél változatosabban, minél többféle élelmiszerből, különböző elkészítési módok felhasználásával állítsuk össze étrendünket! Próbáljunk ki sokfélét, ne csak a megszokottat fogyasszuk! Így minden szükséges tápanyagot megkap a szervezetünk. Kerüljük a zsíros ételeket, a sütéshez olajat (pl. kókuszolajat, mert nincs benne transzzsírsav, ami emeli a vér koleszterin szintjét), a süteményekhez margarint használjunk. Különösen az ülő és mozgásszegény életmódúaknak ajánlott! Korszerű, kíméletes elkészítési módokat alkalmazni, pl.: gőzben főzés, grillzacskóban, grillsütő- ben, alufóliában, teflonedényben, mikrohullámú sütőben sütés, cserépedényben, speciális párolóedényben párolás, sovány tejföllel, kefirrel történő habarás, hintés, diétás rántás (a megpirított liszthez adjuk az olajat, saját alapanyaggal sűrí- tés stb.)

Használjunk kevés sót, utólag ne sózzunk! Különösen a gyermekek ételeinek sózására figyeljünk, mert ekkor alakulnak ki az egész életre szóló ízlésbeli és étkezési szokások! Manapság egyre elterjedtebb a Himalája-só, amely kedvezően befolyásolja a szervezet élettani folyamatait. Hetente legfeljebb csak egyszer együnk édességet, süteményt főleg étkezések után, sohasem az étkezések között. Ha lehet, mézet használjunk vagy a mostanság elterjedt nyírfacukrot, ami nem okoz elhízást, nem károsítja fogakat, nem növeli az inzulint a vérben, nem okoz székrekedést, lúgosító, méregtelenítő hatású kristálycukorféleség. Feleslegesen ne fogyasszunk üdítőket, amelyek magas cukortartalmúak. Ha lehet, a cukrot gyümölcsök útján vigyük be. Rendszeresen, naponta többször fogyasszunk friss, nyers zöldséget és gyümölcsöt! Asztalunkra mindig kerüljön barna kenyér! Mellőzzük a tésztákat és a rizst, inkább burgonyát és párolt zöldségeket fogyasszunk. A párolásnál figyeljünk, hogy ne túl hosszú ideig pároljunk! Naponta 4-5-ször étkezzünk! Egyenletesen osszuk el a napi táplálékmennyiséget!

Nyugodtan együnk, ne kapkodva, megfelelő körülményeket teremtve! Lehetőleg mindig azonos órában együnk! Legjobb a napi folyadékigényt (1,5-2 l) csapvízzel, ásványvízzel és/vagy gyümölcs-, gyógyteával, tejjel, tejes itallal, gyümölcsturmixokkal, magas gyümölcstartalmú gyümölcslével fedezni. Naponta fogyasszunk legalább fél liter tejet és tejtermékeket (pl. sajtokat, túrókat, kefirt, joghurtot)! Naponta fogyasszunk sovány húsfélét (baromfimell, comb, sovány sertés-, marhahús, édesvízi és tengeri hal, vadhús) és húskészítményt (sonka, zalai, párizsi, zöldséges baromfifelvágottak, pulykajava stb.)! Mindezek mellett fontos a rendszeres testmozgás és mellőzni a dohányzást és az alkoholfogyasztást!

K-vitamin hiány és pótlás

A K-vitamin pótlása nagyon fontos minden újszülöttnél, hiszen az ő bélflórájuk még igényli ezt. Emellett a K-vitamin bevitele erősen ajánlott súlyos májelégtelenségben, felszívódási zavarokban, a bélflóra károsodásakor, és tartós intravénás táplálás esetén. A K-vitamin hiány súlyos vérzékenységet okozhat, emellett pedig véralvadási zavarok is felléphetnek a beteg esetében. Túladagolásának viszont egészséges embereken nincsenek következményei.

A Kiskunhalasi Egészségfejlesztési Iroda szakmai kiadványa: Egészséges táplálkozás

A legjobb fejlesztő játékok

Nem csak a fejlesztő játékok, hanem minden játékszer kiválasztásakor meg kell, hogy vizsgáljuk az életkor adta sajátosságokat, hogy biztonságos és hasznos játékokkal lephessük meg a gyermekünket. De mitől lesz jó egy játék?

A megfelelő játékeszköz kiválasztása: A gyermek fejlődési szakasza meghatározza, hogy milyen típusú játék a legideálisabb számára, melyek segítik az adott fejlődési szakaszban leginkább készségei fejlődését. Mivel minden gyermek külön egyéniség, eltérő képességekkel, fejlettségi szinttel, a termékeken feltüntetett életkorra vonatkozó megjelöléseket csak tájékoztató jellegűnek érdemes tekinteni. A megfelelő játékeszköz kiválasztásának kulcsa abban rejlik, hogy pontosan megismerjük a játékok funkcióit, majd összepárosítjuk azt gyermekünk képességeivel. Nyugodtan kérjünk segítséget a játékboltban dolgozóktól, hiszen egy igazán jó játékbolt megadja azt a plusz segítséget, mellyel a gyermekünk számára a játékokat ki tudjuk választani. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy nem a túlzott mennyiségű játékvásárlás biztosítja gyermekünk fejlődését, hanem a megfelelően kiválasztott játékok és a közös foglalkozások.

Milyen egy jó játék? Az igazán jó játéknak egyszerre több funkciót is be kell töltenie. Nem szabad túl "önműködőnek" lennie, hiszen az nem inspirálja a gyermeket a játékra, csak ideig-óráig ejti őt ámulatba. A megfelelően kiválasztott játék akkor hozza ki a legtöbbet a gyermekből, ha lehetőséget teremt a kreativitásra, többféleképpen lehet vele játszani, módot teremt az új szabályok, új funkciók kitalálására. A sokféleség ad alkalmat az igazi rácsodálkozó szemlélődésre, majd a későbbi életkorokban a kitartó, elmélyült játékra. Igen fontos azonban, hogy a kiválasztott és megvásárolt játékot mi magunk is alaposan és jól ismerjük. Tudjuk, hogyan kell használni. A jó játék egy későbbi fejlődési szakaszban újra elővehető és új felfedeznivalót kínál. Nem utolsó sorban a játék készüljön olyan anyagból, melyet a gyermek szívesen a kezébe vesz, színei keltsék fel az érdeklődését és ne essen szét a második használat után, valamint legyen biztonságos.

A gyermek korai fejlődése 0-12 hónapos korig: Csecsemőkorban a testi, lelki és szellemi fejlődés elválaszthatatlan egymástól. Az első hónapokban az érzékszerveken keresztül szerzett információké a fő szerep. Az újszülött tapasztalatszerzését testének helyzetváltoztatásával, látásának tökéletesítésével és hallásán keresztül fejlesztheti, valamint a baba a legnagyobb felületű érzékszervén, a bőrén keresztül is rengeteg tapasztalathoz jut. A gyermek élvezi kezének és lábának használatát. Élete első hónapjaiban hason fekve megtanulja felemelni és egyik oldalról másikra átfordítani a fejét. Érzékelése fókuszában a kb. 30 cm-re levő mozgó tárgyak, mosolygós arcok vannak. A 2-3. hónapban rácsodálkozik a kezével, lábával végzett mozdulatokra. Ütögeti, húzogatja a keze közelébe került dolgokat, megérinti a számára ismerős emberek arcát. A kéz használatával ebben a korban a távolságról, a formákról tájékozódik. Amikor azt látjuk, hogy egyes dolgokat újra meg újra megismétel, tudjuk, így memorizálja a tanultakat. Szeret mozogni: A 4-6 hónapos baba már nem akar csendben feküdni, nyugton maradni. Megpróbál megfordulni, kinyomja magát, repülő mozdulatokat végez. Háton fekve lábát mindig felemeli, és mozgatja, a kezével rázza a játékokat, csörgőket, érdeklődik új dolgok iránt, beszédhangokat ad ki, így fejezi ki érzelmeit. Az 5-6. hónapban elkezdhet mászni, és rövid ideig képes ülő helyzetben megmaradni, mivel izmai ekkorra már erősödtek. A szem és a kezek közötti koordináció elkezd jól működni, egyik kezéből át tud adni a másikba dolgokat, szájába veszi őket, a papírlapokat összegyűri.
Mindenáron mászni akar: A 7-8 hónapos gyermek már jól mászhat, segítséggel fel tud egyenesedni, és esetleg az asztal szélét, az ágy végét vagy bármi mást megfogva, fel tudja magát húzni álló helyzetbe. Már hosszabb ideig ülve tud maradni, és fel tudja magát nyomni ülőhelyzetbe. Könnyedén használja ujjait, és meg is tud velük szorítani tárgyakat. Szereti ütögetni a padlót különböző dolgokkal, csak hogy zajt keltsen vele, dobozokból kiszedi, majd visszarakja azok tartalmát, tükrökkel játszik, kezeivel felfedezi saját testét, és elrejtett dolgokat is képes megtalálni. Emlékezik egyszerűbb szavakra, mint pl. evés, alvás, anya. Csintalankodik: Mivel jól mozog ide-oda a szobában, az asztal vagy a szék lábát használva feláll, amikor megunja a mászást, leül, amikor elfárad, de soha nem áll meg. Az ujjak használatának képességén felbuzdulva szeret kiásni dolgokat, és az ujjait különböző helyekre bedugni. Mindig figyeljünk arra, hogyan védhetjük meg őket a veszélyektől. Fontos, hogy dugjunk be minden villanydugót! Ebben az időszakban a gyermek kívánságait, szükségleteit a testbeszéd segítségével közli. Megfog dolgokat, sétál: 1 éves kora előtt a gyermek nem áll meg. Egyfolytában mászik, feláll, sétál a házban körbe-körbe. Jól használja a kezét. Egyik kezében fogva valamit, a másikkal képes mást csinálni. A hüvelyk és mutatóujjat használja a kis dolgok felszedéséhez.

A fejlesztő játékok fontossága

A fejlesztő játékok azért fontosak, mert gyermekeinknek a különböző fejlődési szakaszokban más-más játékokra van szükségük. A fejlesztő játékok segítségével jobban megismerkedhetnek környezetükkel, az őket körülvevő tárgyakkal, a közösségi élettel. A fejlesztő játékok lehetőséget adnak, hogy tanuljanak, fejlődjenek, és eközben rengeteg új élményt gyűjtsenek.

A játék hatalma

A fiatal életkor védelme

A különböző emberi életkor más-más jellemzőkkel bír, ám a legtörékenyebb és leginkább megóvásra szoruló mindközül a gyermekkor, melynek védelme elengedhetetlen.

Akár családjában nevelkedik, akár helyettesítő gondoskodásban kénytelen élni egy gyerek, védelemre szorul. Joga van a védelemhez. A védelem és így a gyermekvédelem kifejezés is minden esetben pozitív kicsengésű, de értelmezési keretei igen széles körűek, attól függően, hogy „hol, mikor, miért, honnan, kiknek a szempontjából” közelítjük meg a témát. Értelmezhető a kérdéskör általános és speciális megközelítés szerint. Abban az esetben, ha magából a gondoskodásra szoruló gyermekből indulunk ki, aki a társadalomban vér szerinti szülei, rokonai és a hozzájuk kapcsolódó primer közösségek hálózatában él, egy átfogóbb, általános gyermekvédelem meghatározáshoz jutunk. Az általános gyermekvédelem részét képezik azok a társadalmi intézmények, melyeknek rendeltetésük szerint biztosítaniuk kell a gyermekek számára az egészséges testi, lelki, szellemi, erkölcsi személyiségfejlődéshez szükséges feltételrendszereket. Ezen intézmények a gyermek fizikai, pszichikai, mentális és szociális szükségleteinek megfelelő szintű kielégítését célozzák.
A „speciális gyermekvédelem” értelmezésekor a gyermek egészséges személyiségfejlődését veszélyeztető események folyamatába beavatkozó, a fennálló problémák kezelését, megoldását célzó intézményekre és az általuk nyújtott szolgáltatások körére gondolunk. Ide tartoznak tehát azok a speciális gyermekvédelmi intézmények, amelyek a gyermekvédelmi ellátórendszer valamely ágának részét képezik: vagy személyes gondoskodást nyújtó alapellátások, vagy szakellátások. A gyermekvédelmi szakellátásban élők egy viszonylag jól körülhatárolható – a gyermekek össztársadalmi makro-csoportján belül hátrányos helyzetükből adódóan – sajátos mikro-csoportot alkotnak. A természetes, támogató közeget jellemző diszfunkciók miatt társadalmi, professzionális segítségre van szükségük ahhoz, hogy emberhez méltó életutakat járhassanak be.
A 20. század végén, 21. század elején az Európai Unió tagállamaiban, így Magyarországon is prioritásként jelenik meg a leszakadó társadalmi csoportok reintegrációjának minél hatékonyabb megvalósítása. Rövid-, közép- és hosszú távú célrendszerekhez társított szakmai feladat az önálló életre nevelés. Ahhoz, hogy az életút valóban sikeres lehessen a szakembereknek és a társadalmi csoportoknak közösen, hosszú és időnként gyötrelmes utat kell bejárniuk, amikor ennek a nemes célnak és feladatnak a megvalósításáért küzdenek a hétköznapok gondozó, nevelő, oktató, fejlesztő szakemberei. Magyarországon az 1997. évi XXXI. számú törvény szól a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról (továbbiakban Gyvt.). A törvényben kirajzolódik a hazai gyermekvédelmi ellátórendszer struktúrája, az egyes elemekhez kapcsolódó cél- és feladatrendszerek sora. A törvényi előírások gyakorlati megvalósulásának vizsgálata több szempontból érdekes és izgalmas kutatási terület. Feltárulhatnak a kutatási eredmények függvényében olyan hiányok, esetleg többlettartalmak, átgondolásra érdemes passzusok, amelyek a joganyag szövegezése szintjén a gyermek érdekét szolgálják, a gyermeki jogok érvényesülését hivatottak elérni, a hétköznapok manifesztálódási folyamataiban azonban éppen az ellenkező hatás jelentkezik.

Mint minden rendszernél, a gyermekvédelmi rendszer szabályozó mechanizmusainál is több ponton felvetődhet a kérdés: Kinek az érdeke érvényesül elsődlegesen? A fenntartóé, működtetőé, a védelmezőé, a védelemben részesülőé? A gyermeki jogok deklarálásáról szóló joganyagok alapelveinek és célkitűzéseinek ismeretében a válasz egyértelmű, de vajon igaz is? Valóban jól jár a gyermek, pontosabban valóban ő jár a legjobban? A kissé provokatív kutatási kérdések megválaszolása érdekében a tanulmány további részeiben a gyermekvédelmi rendszert, s annak a kutatásunkhoz szorosan kapcsolódó elemeit objektívnak ítélt szabályozó dokumentumok, tanulmányok és statisztikai adatok alapján ismertetjük.

A gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek a statisztikai adatok tükrében A gyermek egészséges testi, lelki, szellemi, erkölcsi fejlődését veszélyeztető körülmények fennállása esetén a családból való kiemelésre csak abban az esetben kerül sor, ha a gyermekvédelmi rendszer alapellátásában működtetett szolgáltatásokkal nem oldható meg a probléma, a gyermeknek átmenetileg, esetleg tartósan nem érdeke, hogy az őt veszélyeztető vér szerinti családjában nevelkedjen. Az átmeneti vagy tartós neveltként nevelésbe vett gyermekek gondozási helyének (gyermekotthon valamely típusának, nevelőszülői elhelyezésnek) és gyermekvédelmi státusának3 meghatározásáról a Gyermekvédelmi Szakértői Bizottság szakmai csoportja dönt. A probléma jellegétől, a gyermek testi, lelki, szellemi, erkölcsi állapotától függően az ott hont nyújtó gyermekvédelmi szakellátás valamely intézménytípusába, gondozási helyére kerülhet a gyermek, ameddig helyzete megnyugtatóan, tartósan meg nem oldódik, a vér szerinti családjába való visszahelyezéssel, esetleg örökbefogadással.

Az fiatal életkor megóvása

Az fiatal életkor több szempontból is igen jelentőségteljes: először is, mert nagyon fontos szem előtt tartani, hogy egy biztos, harmonikus családi háttér mindennél jobb alapot ad egy cseperedő csemete életében. Másrészt pedig azért kell kiemelt figyelemmel követni ezt az életkort, mert ekkor a legfogékonyabb egy ember az élete során. A fiatal életkor támogatást és sok odafigyelést igényel a környezettől.

Homoki Andrea: Viharsarki nevelőszülők mint a posztmodern gyermekkor formálói

Míg az anyagelvűség alapjában véve meta - fizikai szemléletmódja úgy járt a valósággal, mint a színvak a színekkel szemben, nem látta meg az egész valóságot átható szellemi összetevőt, addig a phaenomenologia épp az anyagi valóságon mutatta ki a szellem nyomait és módszeresen kidolgozta azt az utat, mely a tárgytól a tudatig, az alkotásból az alkotóig, a közösségből a közösséget képző és összekötő szellemig vezet. A régi szellembölcselet majdnem kizárólag a tudat és az öntudat világából igyekezett megérteni a szellemi valóságot és a szillogizmusok bazaltútján közelítette meg az abszolút szellemet, a szellemtörténet és a szellem - phaenomenologia: Dilthey, Scheler, Nicolai Hartmann, Heidegger, nálunk Brandenstein Béla és Jánosi József pedig a kultúra, a társadalom, a történelem tárgyiasított világából nyomozza az egyéni és abszolút szellem útjait. A következőkben a szelleme lét megnyilvánulásait vizsgáljuk a mai phaenomenologia útján – kívülről befelé haladva. Utunkat a szellemi valónak hármas viszonya szabja meg: a tudatnak a tárgyhoz, az énnek a tehez (tehát közösséghez), az öntudatnak saját magához való viszonya.

Ezért először a szellemi létnek a tárgyi világban való megnyilvánulásait, aztán a közösségben való jelentkezését, végül az emberi tudatban való fennállását vesszük szemügyre. Tárgyalásunk határát a phaenomenologiai célkitűzés szabja meg: a szellemi lét phaenomenonját, tehát tükrözését, kivetítődését, jelentkezését nézzük, nem mibenlétét; célunk a megragadás, leírás, megértés, nem pedig az alapokra, a lényeg mélységeibe való tekintés. Épp ezért egyszerűsítjük le tárgyunkat a szellemi létnek az embertől függő, belőle származó phaenomenonjára, és tartózkodunk a magukban fennálló szellemi valókra és az abszolút szellemre visszavezethető jelenségek feltárásától.

A szellem megnyilvánulásai a tárgyi világban. M. Heidegger a szellemnek objektivációit három csoportra osztja; a közlések (beszéd, írás), kifejezések (művészet, játék, .szertartás) és szerszámok (Zeug) csoportjára. Közös jellemvonásuk, hogy ezekbe a szellem valamiképp beleszövődik, beleivódik, beletestesül. Természetes, hogy nem egyenlő mértékben és arányban. Tökéletesebben és egyértelműbben hordozza a szellemet a beszéd és írás, mint a még mindig képszerű kifejezés jeliben is az egyéni arckifejezés, gesztus, mozdulat másként, mint a tárgyba beledolgozott képpel, szoborral stb. adott kifejezés. Ezeknél is gyengébb a szerszámok, eszközök szellemtartó és kifejező készsége. Ezt a csoportosítást nem tekintjük teljesnek: Az objektivációk körét ki kell tágítanunk, a szerszámokon túl még egy fontos csoportot kell alkotnunk, mely azokkal legalább egyenlő módon objektiválja az emberi szellemet: ez a nemesített növények és szelídített, háziasított állatok csoportja.

Ha a pattintott vagy csiszolt kovakő, a primitívek kagylókból, csigákból font ékszere, a fejlődő kultúra sátra, barlangja, háza, gazdagabb szerszámkészlete a szellem nyomait viseli, mennyivel inkább a kultúrnövények és a domesticált állatok csoportja! Hiszen ezek kiválasztásában a tapasztalatot összegező megismerés, az önfenntartás, önvédelem célját szívósan, évtizedekre szemmeltartó és követő akarat, a természet folyamába belenyúló, azt nem erővel, hanem hozzásimulással nemesítő és idomító magasabb rendű életszint jelenik meg.

Szellemi dolgok a hétköznapokban

A szellemi dolgok teljesen áthatják mindennapjainkat- még akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában. A szellemi dolgok felé fordulók tudatosan képesek ezekre a dolgokra koncentráltabban is odafigyelni, ezzel is erősebbé tenni önmagukat. A magunkba tekintés, a befelé látás a szellemi dolgok egyik legfontosabb összetevője – nekünk, magunknak kell megtalálnunk saját lelki békénket és harmóniánkat hogy megtaláljuk helyünket a világban.